Székes-Fejérvári Naptár, 1928

Szépirodalmi rész

— 34 itt kezdette meg elemi iskoláit A ne­gyedik osztályt atyjának áthelyezése következtében már Losoncon végezte és ugyanitt kezdette meg a gimnázi­umot is. Csak két gimnáziumi osztályt végzett azonban Losoncon és a har­madik és negyedik osztályt Nyitrán végezte, ahol rokonainál lakott majd a kalocsai jézustársasági konviktusba került és itt kapta az első ösztönzést nagy hivatásához. Ä gimnázium hete­tik és nyolcadik osztályát már az esz­tergomi érsekség kisebb papnevelőjé­ben végzi. Olyan kitüntetéssel végezte gimnáziumi tanulmányait hogy érseke teológiai tanulmányokra a római világ­hírű magyar-német kollégiumba kül­dötte, ahol hét éven keresztül a teoló­giát és filozófiát hallgatta és a legna­gyobb kitüntetésekkel szerezte meg a kettős doktori kalapot A hétéves római tartózkodás óriási hatással volt az ifjú lelkére. 1881-ben Mindenszentek ünnepén szentelték áldozópappá és a rákövetkező évben tért vissza egyházmegyéjébe, a hol néhai Simor János hercegprímás segédlelkésznek nevezte ki az Eszter­­gom-belvárosi plébániára, amelynek élén akkor Csáky Károly gróf későbbi váci püspök állott. Csak két hónapot működött a lelkipásztorkodás terén és föpásztora ekkor az érseki papnevelő intézetbe küldötte, ahol a latin és görög nyelvet, majd később a lelki­­pásztorkodástant és ágazatos hittant tanította. Huszonkét esztendőt töltött az esz­tergomi szeminárium falai között és ebben az időben érte el tehetségének teljes kifejlődését. Teológiai tanár lett Esztergomban a múlt század nyolcvanas éveinek a vé­gén s akkor az Esztergomban megje­lenő, de azóta megszűnt Magyar Sion­­ban egyre sűrűbben fordult elő cikkek élén, ismertetések alján egy uj név, dr. Pethö neve. Mindenki tisztában Volt vele, hogy álnév, de csak kevesen tudták, ki rejtőzik mögötte. S a folyó­iratnak majdnem kizárólag egyházi olvasói egyre fokozódó figyelemmel olvasták cikkeit, tanulmányait Imponáló teológiai és filozófiai tudás valami ter­mészetes, üde ózondus levegő s íolyaa irnitudás tárult az olvasó elé, amilyent régen nem olvastak. — Dr. Pethő — Prohászka Ottokár volt. Ezzel a szürke névvel ment neki az életnek s végzett olyan szellemi munkát, amely Pázmány óta érték és hatás tekintetében párat­lanul áll a magyar katholikus egyház életében. Irodalmi munkáit a Szent István társulat vette meg és adta ki. Amilyen egyszerűen élt, oly szerényen halt meg, — néhány fillér volt csupán a fiók­jában, — de milliárdos érték volt írá­sokban — gigászi nagy szellem so­rokba öntött fáklyái. A megyéspüspök halála megrázkódtatta egész Magyar­­országot, de még a külföld is meg­döbbenve értesült a lángelme kialvá­sáról. Részvéttáviratok tömege, ko­szorúk erdeje volt az egyszerű ko­porsó, ravatal körül. A nagy apostol holttestét a kerepesi temetőben rava­talozták fel, innen vitték át nagy gyász­pompával az Egyetemi templomba, ahol az ünnepi beszentelést Orsenigo Cesare pápai nuncius végezte fényes papi segédlettel. A beszentelés után a Déli vasúti pályaudvarra kisérte a százezernyi tömeg. Gyászfátyolos ablakok, lámpák között haladt a szomorú menet. A délivasuti állomáson Vass József dr. miniszterelnök helyettes mondott hatalmas beszédet és megrázó sza­vakkal búcsúztatta a nagy halottat Székesfehérvárott az iskolák sorfala között hozták a koporsót a Székes­­egyházba, — könnyezve állott az ut­cán az óriási tömeg. A koporsót a székesegyházban ravatalozták fel és az­nap este és egész éjjelen át tartott a zarándoklat a koporsóhoz — még éjjel is igen sokan virrasztónak a Nagy. Apostol ravatala mellett

Next

/
Thumbnails
Contents