Székes-Fejérvári Naptár, 1928
Szépirodalmi rész
— 34 itt kezdette meg elemi iskoláit A negyedik osztályt atyjának áthelyezése következtében már Losoncon végezte és ugyanitt kezdette meg a gimnáziumot is. Csak két gimnáziumi osztályt végzett azonban Losoncon és a harmadik és negyedik osztályt Nyitrán végezte, ahol rokonainál lakott majd a kalocsai jézustársasági konviktusba került és itt kapta az első ösztönzést nagy hivatásához. Ä gimnázium hetetik és nyolcadik osztályát már az esztergomi érsekség kisebb papnevelőjében végzi. Olyan kitüntetéssel végezte gimnáziumi tanulmányait hogy érseke teológiai tanulmányokra a római világhírű magyar-német kollégiumba küldötte, ahol hét éven keresztül a teológiát és filozófiát hallgatta és a legnagyobb kitüntetésekkel szerezte meg a kettős doktori kalapot A hétéves római tartózkodás óriási hatással volt az ifjú lelkére. 1881-ben Mindenszentek ünnepén szentelték áldozópappá és a rákövetkező évben tért vissza egyházmegyéjébe, a hol néhai Simor János hercegprímás segédlelkésznek nevezte ki az Esztergom-belvárosi plébániára, amelynek élén akkor Csáky Károly gróf későbbi váci püspök állott. Csak két hónapot működött a lelkipásztorkodás terén és föpásztora ekkor az érseki papnevelő intézetbe küldötte, ahol a latin és görög nyelvet, majd később a lelkipásztorkodástant és ágazatos hittant tanította. Huszonkét esztendőt töltött az esztergomi szeminárium falai között és ebben az időben érte el tehetségének teljes kifejlődését. Teológiai tanár lett Esztergomban a múlt század nyolcvanas éveinek a végén s akkor az Esztergomban megjelenő, de azóta megszűnt Magyar Sionban egyre sűrűbben fordult elő cikkek élén, ismertetések alján egy uj név, dr. Pethö neve. Mindenki tisztában Volt vele, hogy álnév, de csak kevesen tudták, ki rejtőzik mögötte. S a folyóiratnak majdnem kizárólag egyházi olvasói egyre fokozódó figyelemmel olvasták cikkeit, tanulmányait Imponáló teológiai és filozófiai tudás valami természetes, üde ózondus levegő s íolyaa irnitudás tárult az olvasó elé, amilyent régen nem olvastak. — Dr. Pethő — Prohászka Ottokár volt. Ezzel a szürke névvel ment neki az életnek s végzett olyan szellemi munkát, amely Pázmány óta érték és hatás tekintetében páratlanul áll a magyar katholikus egyház életében. Irodalmi munkáit a Szent István társulat vette meg és adta ki. Amilyen egyszerűen élt, oly szerényen halt meg, — néhány fillér volt csupán a fiókjában, — de milliárdos érték volt írásokban — gigászi nagy szellem sorokba öntött fáklyái. A megyéspüspök halála megrázkódtatta egész Magyarországot, de még a külföld is megdöbbenve értesült a lángelme kialvásáról. Részvéttáviratok tömege, koszorúk erdeje volt az egyszerű koporsó, ravatal körül. A nagy apostol holttestét a kerepesi temetőben ravatalozták fel, innen vitték át nagy gyászpompával az Egyetemi templomba, ahol az ünnepi beszentelést Orsenigo Cesare pápai nuncius végezte fényes papi segédlettel. A beszentelés után a Déli vasúti pályaudvarra kisérte a százezernyi tömeg. Gyászfátyolos ablakok, lámpák között haladt a szomorú menet. A délivasuti állomáson Vass József dr. miniszterelnök helyettes mondott hatalmas beszédet és megrázó szavakkal búcsúztatta a nagy halottat Székesfehérvárott az iskolák sorfala között hozták a koporsót a Székesegyházba, — könnyezve állott az utcán az óriási tömeg. A koporsót a székesegyházban ravatalozták fel és aznap este és egész éjjelen át tartott a zarándoklat a koporsóhoz — még éjjel is igen sokan virrasztónak a Nagy. Apostol ravatala mellett
