Székes-Fejérvári Naptár, 1910 (38. évfolyam)
Szépirodalmi rész
87 Horváth Károly bankigazgató nemet intett a fejével ... Az asszony ekkor keserves zokogásba tört... de nem tartott sokáig, mert ekkor megszólalt a bankigazgatónak érces hangja. Ennyi volt asszonyom az egész kérése? hiába való fáradtság... Most tehát rám került a sor; én kérném, hogy ne sírjon s hallgasson meg. < III. — Pályám elvégzése után egy szép nyári napon, egy szerkesztőségbe tértem s ott »apró hirdetésekbe« kitettem, hogy nevelői állást óhajtok ■* elnyerni. A fáradságomat siker koronázta, mert kevés idő múlva többek közt az ön apja is tudomásomra adta, hogy házánál mielőbb óhajt látni, — mint nevelőt. — Ezen Ígérő szavakra elragadtatva érezém magam, rögtön el is foglaltam az állást. De sajnos, az apja nemsokára a halálé lett s ön akkor egész árván maradt és hogy a nagy vagyonnak egyedüli úrnője lehessen erre engem használt fel eszközül. — Az eszköz szóra hirtelen felocsúdott az asszony. — Károly! — Legyen egy kis kímélettel irántam s tekintettel az akkori fiatal koromra, hiszen tudja, hogy nem tettem saját nézetem szerint, hanem a nagynéném utasításait kellett igénybe vennem. És hogy nagykorusitsam magam, önt kellett behálóznom, akiről tudtam, hogy szeret, imád ... ' — Szerettem, kimondhatatlanul, szerettem önt Sarlóssy Irén, önért lángolt minden érzetem s minden erőmet felhasználtam, csak hogy önt boldoggá tehessem. De sajnos, egybekelésünk után csakhamar észrevettem, hogy minden tervem meghiúsult. Ön Irén viszonyt folytatott Lőrinczyvel s ketten romba döntötték boldogságomat. Kétségbeesésemben Lőrinczyt párbajra hívtam, hogy apámtól örökölt tiszta és becsületes nevemet a gyalázattól megtisztíthassam. De ön Irén * ekkor, hogy Lőrinczyt a párbajtól megmenthesse, hirtelen a szobámba rohant s előkelőén hátra szegé a fejét s igy szólt büszkén: — »Károly .. .< Ön igazán elhitte, hogy ön iránti szerelmem vezetett arra, hogy önnek hitvese valék? Ha ezt hitte — csalódott. — Én! a büszke Sarlóssy Irén ily vándorló léhütőnek felesége legyek? Holott magas rangú férfiak térden állnak lábaim előtt. — Soha! ... Tudja-e azt Károly, hogy csak eszköz volt a kezemben? íme 12000 korona utravalónak és tovább egy házzal. Távozzék!... És ekkor a bankigazgató felegyenesedett s mint egy tanár a növendéknek, hogy jobban megértse a magyarázatot; — igy szólt: — Asszonyom! rendelkezésére bocsátók egy szobát az éjjelre s holnap mielőtt elhagyná házamat, megkapja ön is végkielégítésének a viszonylagos utravalőt. Scanned by CamScanner
