Székes-Fejérvári Naptár, 1910 (38. évfolyam)

Szépirodalmi rész

51

Egy régi céhlevél.

Irta Dr. Lauschmann Gyula.

Az elmúlt századok minden oklevele, vonatkozzék bár csekély jelentőségűnek látszó dologra, becses és méltánylást érdemlő mindazok előtt, kik a lezajlott idők történetét, vagy annak egyes eseményeit kutatják. Ezen oklevelek bepillantást engednek a múltba és mint egyes porszemek, egymás mellé sorakozva, történetünk épületének aiapköveit képezik. Különösen fontos Székesfehérvárra nézve minden oklevél, hiszen a múltban fényes szerepet játszó városunk nagyon, de nagyon szegény Írott emlékekben, mert a sok viszontagság, amely századokon nehezedett reánk, a török hódoltság szomorú korszaka, majd a felszabadulás utáni kezdetleges állapotok mindent elsöpörtek.

Midőn alábbiakban egy, kutatásaim közben talált, a helybeli kőfaragókra és kőmivesekre vonatkozó régi oklevelet ismertetek, teszem ezt főleg azért, hogy megmentvén az enyészettől, városunk iparának történetéhez adatokkal szolgálhassak.

A céhlevél nagy nyolcadrét alakú, pergamen kötésű, 14 Írott oldalból áll, a pozsonyi főcéh függő pecsétjével ellátva. Kiállítási ideje 16Q4 január 6. Nyelve német, részben latin és az egész a pozsonyi kőfaragó és kőműves céh régi levelének szószerinti átírása.

Bevezetése hű fordításban a következő.

Mi, fő és alcéhmesterek, úgyszintén a császári és királyi szabadalommal ellátott polgári kőfaragó és kőműves céhek tisztes pozsonyi főcéhe, adjuk tudtára mindazoknak, kiket illet, hogy szokásos évforduló napunkon, ezen 1694 évi három királyok ünnepén megjelentek az alábbi tisztes és becsületes emberek, nevezetesen Klotz Ádám és Hochschmiedt Teodor Székesfehérvár szabad királyi város céhétől Deák György nevében is, kik mindannyian polgárok és kőművesek ugyanott és tudtunkra adták, hogy a jó rend érdekében a kóbor kőfaragók és kőművesek megzabolása céljából mit találtak ők jónak és helyesnek az említett Székesfehérvár szabad királyi városban elrendelni. Egyúttal barátságosan megkértek és megkerestek bennünket, hogy főcéhünknél ismerjük el őket. Ezen kérésüknek, minthogy az ottani hatóság is ajánlotta, megfelelni akarván, elismerjük tehát mint bekebelezett mestereket és társainkat, nemkülönben barátságos kérésükre átadjuk nekik a római császár és magyar Király Ö Felsége által nekünk legkegyelmesebben adományozott szabályokat hiteles alakban, amint azok az eredetiben szóról-szóra foglaltatnak.

Scanned by CamScanner