Székes-Fejérvári Naptár, 1909 (37. évfolyam)
Szépirodalmi rész
67 — Margit, drága Margit, lássa én nagyon higgadtan viselkedem. Azért ne tüzeljen maga sem. Lássa én öngyilkos akartam lenni számszerint kilencedszer, meg akartam válni az élettől milliószor, összelőttem az előttünk romokba heverő tükröt ötször, belelőttem egyszer az ajtóba és háromszor kilőttem az ablakon. — Nos, nos — türelmetlenkedett az asszony — ezt én mind tudom. — Kérem hallgasson meg. Maga jól tudja, hogy miért tettem. Nem gyávaságból lövöldöztem és nem is azért, mert meghibbant az eszem. Maga miatt tettem mindannyiszor. Mondja miért nem akar maga a keresztuton vagy jobbra, vagy a balra vivő pályára térni. Lássa hányszor könyörögtem magának ezért, lássa maga megcsalt engem, maga visszaélt az én jó szivemmel. — Úgy ? 'Hát azt, hogy én nagy Íróvá tettem, az maga szerint csalás. Semmi se lett volna magából, ha én nem vagyok és ez a hála. Ám legyen. Ha kívánja, most már rálépek a kereszt ut mellékpályájára. — Nagyon érdekesen beszél Margit. Úgy látom, hogy a sikereimet magának tulajdonítja. — Természetes. — Talán, mert az év ötvenkét hetében harmincadszor olyan botrányokat rendezett, a melyek révén híressé lettem. Az irodalmi munkásságom semmi. Igaza van. A botrányaim voltak sikereim előidézői. Mikor a lapok az én feleségemről hasábokat Írtak, mikor az ön viselkedéséről az egész főváros beszélt, akkor persze kapósak lettek könyveim. Margit hálás vagyok érte. — Ugyan miféle botrányt okoztam? Talán, mert úgy viselkedtem, mint a többi modern asszony . . . — Igen, mert megcsalt, mert hűtlen volt, mint a többi modern asz- szony. Pedig lássa én az első eset után semmit se kértem magától, csak azt, hogy váljunk el. Utóvégre azt megtehette volna, már házasságunk előtt kötött egyezségünknél fogva is. Emlékezzék csak? — Egyáltalán nem emlékszem és ha talán az egész vállási ügyet azokra a botrányokra alapítja, hát most is csak azt mondom, nincs igaza. Maga csak féltékenységében látott olyat, a mit kétségtelenül hitt rólam. Megcsaltam ... no már ezen nevetnem kell. Hát én istenem, beszélnem se szabad más emberrel. Hát ez hűtlenség? . . . Nézze édes Margit ezen ne vitatkozzunk. Emlékezzék csak, mikor maga szabadulni akart az anyai fegyelem alól, asszony akart lenni és arra kért, könyörgött, hogy segítsem el hazulról csupán csak azért, hogy függetlenül élhessen. Tudja-e mit mondott: Azt hangoztatta, hogy szöktessem el, vegyem nőül és váljunk el. Én, a ki talán, de nem is talán, egész határozottan nem voltam szerelmes magában, igen ötletesnek tartottam a 5* Scanned by CamScanner
