Székes-Fejérvári Naptár, 1909 (37. évfolyam)
Szépirodalmi rész
55 Teleházy János és Szabó József ezredesek, Saára Gyula dr. polgármester Sziits Jenő alispán és a város szine-java. Az ünneplő közönség fél 5 óráig, a színházi díszelőadás kezdetéig maradt együtt, kiváló jó hangulatban. A kétnapos ünnepség programmját a díszhangverseny fejezte be» melyet pünkösd hétfőjén rendeztek a színházban a Szent István-szoboralap javára. A Zenekedvelők Egyesülete a honvédzenekarral megerősítve, Fricaj Rikárd karnagy vezetésével előadta Beethowen Szent István megnyitóját, majd a Budai Dalárda énekelte Stojanovits Jenő karnagy vezetésévei Them Károly »Dalünnepen« cimü kórusát és Palingken »Bölcsődal«-át. Az ünnepély fénypontja volt dr. Prohászka Ottokár megyéspüspök költői szépségekben gazdag, nagyhatású szónoklata, mely Szent István király dicsőségét hirdette s annak a szükségét, hogy az ősi koronázó városban emlékszobra legyen az első koronás királynak. Ha letekint Szent István székvárosára — fejezte be szavait a püspök — sírját, templomát nem találja, pihenjen meg tehát lelke egy fenséges maradandó emléken. A nagyhatású beszéd után Prohászka Ottokár dr. megyéspüspök kiosztotta a dijakat és ezzel a két napig tartó ünnepély véget ért. Hűtlen madarak. £ucsut vesznek a madarak, Messze tájra elszóltának, Csak a hírük marad itt. Szememben két könycsepp támad, Végig szántja bús orcámat Úgy siratok valamit. Útra kelnek messze délnek, Utoljára visszanéznek, Mintha búsan mondanák: Jöjj el velünk, jer utánunk, Jjátod mily jó tova szá/lnunk, Jtt hagyni e zord kazót. Jó madárkák — rje hívjatok Jobb itt nekem, ahol vagyok — jfe várjatok, gém megyek. Úgy is tudom, höva szálltok, Szebb hazára pem találtok, Jtfert nincs több szép, csak ez egy. d(a most zord is, rje bánjátok, S(ajóar[ szebb időket látott, Csodálta a nagyvilág. Csodálja még ezután is, Meglátjátok, kegy majd itt is Kinyílik még a virág. Jlzért csaltok messze tájra, jdert itthog a haza fája gazdag rügyet nem fakaszt? Judom ti is megbánjátok, Vissza szálltok meglássátok, Bfa megérjük a tavaszt. Búcsút vesznek a ryadarak, Messze tájra elszóltának, Csak a hírük nyarad itt. Szemedben két könnycsepp támad, Végig szántja bús orcámat Úgy siratok valamit. Pálffy István.
