Székes-Fejérvári Naptár, 1909 (37. évfolyam)

Szépirodalmi rész

- 100 Baka: A bí ka a borjut a hátán hordja, a cibil maga eo aj ja.

Káplár: Hát meg tudnád-e mondani, mi különbség vagyon a api any úr és a közember között?

Baka:K közlegényt az altiszt urak ekzerciroztatják, a kapitány urat pedig a kapitányné ténsasszony.

A menyország kulcsa.

— Hej, tisztelendő uram, ha kegyelmednél volna a menyország kulcsa?

— Mitől volna ez jó, Mihály gazda?

— Beeresztene a menyországba.

— Jobb volna magának, barátom, ha nálam volna a pokol kulcsa.

— Mitől jó az, tisztelendő uram?

— No, esetleg majd kiereszthetném . . .

Ellenkező bajok.

Tisztelendő: Meg vagyok akadva, édes kántor uram.

Kántor: Miben, főtisztelendő ur?

Tisztelendő: Hát abban, hogy ma ebédre vagyok híva az urasághoz, aztán nincs semmi étvágyam.

Kántor: Akkor nagyobb baj az én bajom, főtisztelendő ur; nekem meg roppant nagy az étvágyam, aztán soha se hívnak meg az urasághoz ebédre!

Ami jólesik.

Ilonka kisasszony: Ugy-e, hogy ez a balatoni fürdés milyen jólesik a testnek.

László gavallér: És a szemnek is kisasszony.

A szömtelen. Fiatal leány állított be a rendőrkapitány szobájába. Sírva panaszolta, hogy egy legény nagyon megharapta a száját. A kapitány ránéz a leányra, akinek az ajkán tényleg egy nagy seb van.

— Panaszt akar tenni ellene? — kérdi a kapitány.

— Igenis, panaszlom az erőszakos bajt.- Akkor felveszem a panaszát és átteszem a járásbirósáohoz, ahol könnyű testi sértésért meg fogják büntetni azt a legényt.- Jaj, instálom, ne tessön megbüntetni, - sikolt fel ijedten a leány. — Hát akkor mit kíván?- Én csak azt kívánom, hogy tessön ide fölhivatni és mögszidni érte a — szömtelent.

Scanned by CamScanner