Székes-Fejérvári Naptár, 1908 (36. évfolyam)
Szépirodalmi rész
94 Most, hogy szemembe ötlött a nagy aranybetüs cégtábla: Major László füszerkereskedése az »Arany szarvasihoz, eszembe jutottak a lányok is. Elhatároztam, hogy bemegyek. Benyitottam az üzletbe. Éppen jókor jöttem — gondoltam az öregeken kívül senki, csak a kiszolgáló segéd volt a boltban. Első pillanatra azt hittem rossz helyen járok. Szegény Laci bácsi * 50 éves korával, mintegy 70 éves aggastyán nézett reám; Lenci nénin régi ruhái, mintha kölcsön kérte volna őket, úgy lógtak. Testének terjedelme felére apadt. Megdöbbentem. Nem ismertek meg. Már éppen azon voltam, > hogy valamit veszek és inkognitóban távozok, amikor kinyílott az üzletet és lakást összekötő ajtó és egy dúlt ábrázatu, szétbontott hajú leány, egy elszáradt virágcsokorral kezében, fején menyasszonyi koszorúval megjelent a küszöbön. Az eszelősök bámész tekintetével végig nézett. Azt hittem, hanyatesem. A fejemhez kaptam és önkénytelenül kiszaladt a számon: Magda az Istenért! Maga az? A leány rám nézett és a gyenge elméjüek monoton hangján mormolá: Maga nem a Jóska. A Jóska sokkal szebb. Nem mehetünk az esküvőre, a Jóska holnap jön. Az öreg Major megfogta a szerencsétlen leány kezét visszavezette a szobába. Elárultam magam, hogy Magdát felismertem. Bemutatkoztam. Szegény Lenci néni a nyakamba borult és sirt, Laci bácsi is könye- zett, a legszerencsétlenebb apának mondva magát. Nem értettem a dolgot, mitsem tudva a történtekről, vigasztalni próbáltam őket. Marasztaltak ebédre, de én azzal, hogy máshova vagyok már hivatalos, kimentettem magam, megígérve, hogy itthon tartózkodásom alatt felkeresem őket. Elbúcsúztam. Mint a holdkoros, támolyogva értem az utcára. Nem tudtam gondolkozni. A látottak megbénították az agyam. Elhatároztam, hogy rögtön megtudom a Majorék esetét. A gyógyszertár felé vettem utam, melynek ezidőszerint egy Budapestről ide szakadt jó barátom a tulajdonosa. Tulajdonképpen az ő meghi- * vására szántam rá magam az útra. A vidéki gyógyszertárak arról nevezetesek, hogy itt fordul meg az egész város pletykája. A szenvedő emberiség konyháján az egészségesek x is megkapják a maguk piluláját. Tisztában voltam vele, hogy itt fogom leghitelesebben megtudni a Majorék esetét. Gyógyszerész barátom szívesen fogadott, már várt. Nála maradtam ebéden. Ebéd alatt előjött a szó Majorékról is. Szomorú história, ma is fájdalmasan gondolok vissza a halottakra. Béla barátom, a gyógyszerész körülbelül így adta elő az esetet: Scanned by CamScanner
