Székes-Fejérvári Naptár, 1908 (36. évfolyam)
Szépirodalmi rész
88 l A kivándorlók hajója. A ragyogó hold körül felhők kergetőznek az égen s a sirályok sikongva 4 röpködnek a nyugtalanul hánykódó Adria felett. A napokig tartó bóra most van elpihenőben. A tarajos hullámok csak lomhán emelkednek fel a mélyből s nem kelnek többé versenyre egymással. Mintha a Najádok parancsoltak volna nyugalmat a hullámokra. Lassan-lassan egészen elsimulnak a habok s mire az aranyos napsugár első csókja éri a kékes Adriát, szelid mosolygás, derű ömlik el a viz tükrén . . . A Cunard-Line óceánt járó hatalmas személyszállító hajóinak egyike, az Ultonia viharos napok után épen ezen a szép reggelen érkezett meg hosszú útjáról a fiumei kikötőbe s a Rudolf-molónál vetett horgonyt. Szeptember elsején indult el Newyorkból és 21-én érkezett vissza Fiúméba. Az Ultonia egyike azoknak a hajóknak, a mely a magyar kivándorlókat, Fiúmén keresztül szállítja Amerikába. Visszatértében természetesen akad visszaván- dorló is. Hetvenhét visszavándorlót hozott most is a hajó, a mi bizony elenyészően csekély szám a kivándorlók kétségbeejtően felszaporodó számával szemben. Két halottja is volt az Ultoniának; két olasz munkás akik útközben a hajón haltak meg s a hullámsirba temették őket. Minden temetés szomorú, de temetés a tengeren kétszeresen fájdalmas érzést kelt a szivekben. Az ilyen sírokra nem borul senki, ezeket nem áztathatják a részvét könnyei s ezeken nem nyilnak a kegyelet virágai . . . Csak ezek igazán a jeltelen sírok. Azért az ilyen temetésnek is megadják az ünnepélyes formáját. Az egyik munkás, az elindulás után a hatodik napon halt meg s harmadnapra a másik is követte társát a hullámsirba. A hajó halottja huszonégy óráig van kiteritve, azután felöltöztetik saját ruhájába, majd vászonba varrják s igy várja a temetés. A hajón ekkor már mindenki tudja, hogy temetni fognak. A személyzet ünnepi ruhába öltözik s a parancsnok által adott jelre a fedél- * zeten gyülekeznek. A hajó gőzsipjából rekedt hang tör elő, a mely fájón, búsan zúg végig a tenger hullámain. A zakatoló gépek megszűnnek forogni s lassú méltósággal megáll az acélkolosszus a nyílt tengeren. Sehol semmi! s Amerre a szem lát, víz és égboltozat! . . . Ilyenkor, megmozdulnak a szivek, ölelkeznek a lelkek és sötét ború ül az arcokon ... A halottat ez alatt a hajó derekára viszik s ott helyezik rögtönzött ravatalra. Köréje gyűl a hajó személyzete s az utasok valamennyien. Papja is van a szegény halottnak, de nem az egyház felszentelt embere. A hajó parancsnoka a fizetőmestert avatja pappá s ő végzi a szomorú szertartást komolyan, megható ünnepéScanned by CamScanner
