Székes-Fejérvári Naptár, 1908 (36. évfolyam)
Szépirodalmi rész
86 mellékes is. Minden szava oly édesen simult lágy hangjához, mintha szerelmes vallomást susogna. Egyszer oly mélységesen fájdalmas volt a szava,, majd érzéki és izgató, máskor meg vidám, szinte gyermekesen naiv: azt lehetett hinni, hogy titkon irtózatosan szenved. De csakhamar, ahogy vidámabb dolgokra tért át, megváltozott hangulata is. — Szeretni, hát ön szeretett-e már? — Nem, de tudnék. — És kit? Jörgensen némán felelt szemével, egészen elvolt merülve nézésébe. — Nos hát kit? — kérdé a leány ravaszkás mosolylyal. Jörgensen egy forró pillantást vetett rá, s szinte susogva felelte: — S ha azt mondanám, hogy épen kegyedet. — Hahaha ! — nevetett s hanyagul hátra veté magát. Ön nagyszerű ember! Kezdem szeretni! De meglátszott rajta, hogy nevetése erőltetett volt, mert hirtelen elkomolyodott, mint aki meggondolatlanul nagyot mondott. S aztán röviden hozzátette: — Szegény barátom 1 Nos hát legyen vége a tréfának. Maradjunk megállapodásunk mellett. Elvégre tréfának minden jó. ugy e? Én meg tudja nem szeretem az olyan üres ömlengéseket . . . Ej, dehát ne essék kétségbe. Hát igazán komolyan azt gondolta ... Ej, hát ez csak tréfa volt... Majd még beszélünk róla. — De mikor itt az alkalom — felelte keserűen Jörgensen. De nem beszélhetett tovább, mert a vonat ép egy mellékállomáson állott meg, a szomszéd kupéban pedig utasok voltak. Egy óra múlva Jörgensen utitársnőjével együtt karonfogva hagyta el a göthai állomást. — A viszontlátásra Jörgensen úr 1 — szólt a leány, midőn elvált tőle. Köszönöm, szivből köszönöm, nem látta milyen kannibáli szemekkel nézett Önre? — Nem. — Tehát Isten vele, mégegyszer köszönöm. A viszontlátásra! — Sohasem látom többet . . . — Ki tudja? * * * Az esti vonat pont fél tiz órakor indult. Jörgensen megrendelései a szokottnál nagyobb számmal voltak s épen az a körülmény volt az oka annak, hogy a nyolc órai vonatról lekésett. De mindezért kárpótolta, az óriási percent, melyet utánuk húz; mikorra az Abend-Blad-ot elolvassa, már otthon lesz Götaburgban, sőt még Scanned by