Székes-Fejérvári Naptár, 1908 (36. évfolyam)

Szépirodalmi rész

68

— Beszélj hát! És ha nem igaz, meghalsz!

— A halálra mondom a gróf urnák, hogy valóság, amiket mondok. Meggyőződhetik felőle. A hercegnő minden éjjel, amióta itt van, a kertilakban szokott találkozni a nyelvmesterrel. Én véletlenül jöttem rá, amint egy éjszaka künn barangoltam. A kertilak felé mentem, s ott suttogást hallva elrejtőztem. Néhány perc múlva mindent tudtam. Ma is találkoznak . . .

Fülöp gróf eleresztette a leányt, s az arcát kezeibe temetve hangosan zokogott. Nem beszéltek többet.

A gróf egy ideig még a szobában maradt. Belenézett a tükörbe, de megijedt hasonmásának dúlt arcvonásaitól, amint visszasugározta a fényezett tükörlap.

Kimenet igy szólt Bertához:

— Várj reám, mig visszajövök.

Ha történetesen azt mondja a leánynak, hogy: mire visszajövök halva szeretnélek látni; — nyugodt lehetett volna, mert óhaja teljesedik.

3.

Világos, langyos nyári éjszaka borult a kertre. A hold végigszántott sugaraival a fák rezgő lombkoronáin, s amint a levelek között keresztül szüremkedik, csikós fény vibrál a kert kavicsos porondján. Illatos virágáradat hullámzik a levegőben. Csupa fűszer a lég.

Fülöp gróf a platánfák mellett, azok árnyékában lopva osont tova a kertilak felé. Többször megállt. Gondolkozott. A szégyen pírja futotta be arcát arra a gondolatra, hogy lesre indult. Ki hitte volna, hogy ilyesmire is vetemedik? Már-már visszafordul, de aztán újra a szivébe markol a féltés ördöge, s amikor a kertilakhoz ér úgy érzi, hogy összetudná morzsolni az egész világot.

Hallgatódzott . . . Semmi nesz. Még nincsenek itt. Megkerülte az épületet, s a hátsó ajtóhoz ment. A kertilak egyébként mindég zárva volt. Kezét a kilincsre tette. Engedett a nyomásnak. Tehát csakugyan igaz. Berta nem hazudott. Áthaladt a szobán, kiment a verandára, s ott a felfutó vad- szöllő indái közé elrejtőzött.

Nem kellett sokáig várakoznia. A kavicsos utón léptek zaja hallatszott és csakhamar ruhasuhogás nesze ütötte meg a fülét

Ez ő volt. Irén hercegnő, a menyasszonya. A hold éppen előbúit egy felhőfoszlány mögül és sápadt fénykévéivel végigöntötte az arc-t Fehér hálóköntösben volt, hullámos szőke haja le volt proch,« ‘T-.., / '

kívül más b.zvast azt hihette, hogy az egész jelenség a holdsu írón le- szállott tündéries álom. 0 f

Ekkor alig voltak egymástól méternyi távolságra úav i„ r -i- aí kivehette keblének lázas pihegését. Egy önkénytelen mozdulat és’a gróf Scanned by