Székes-Fejérvári Naptár, 1908 (36. évfolyam)
Szépirodalmi rész
47 A székesfehérvári orsz. tornaverseny. Piros pünkösdöt követő vasárnap a természet virágos tavasza összegyűjtötte az őskoronázó város vendéglátó falai között az élet tavaszát, a magyar ifjúságot. Ös Mecsek tövéből, sziklás Kárpátok aljából, kalászos Dunántúl földjéről jött a jövő reménye, hogy irigység nélküli versenyben mutassa be testi erejét és ügyességét. Lobogó disz köszöntötte a magyar ifjúságot, büszkén lengett a városházán a trikolor, midőn részben május 25-én, részben május 26-án a szélrózsa minden irányából megérkeztek. A vasúti állomáson a rendező bizottság kijelelt tagjai fogadták és kisérték a tornázó ruhákba öltözött, jól fejlett csapatokat szállásaikra. Az utcák viszhangzottak a dobpergéstől, kürt szavától és katonás menetben, jó tartással vonult helyére a sok ifjú csapat. A három középiskola, elemi iskoláink tantermei, két óvodánk és a méntelep szolgáltatták a nyugvóhelyet, mely katonai beszállásolás módjára tehát tornászhoz méltóan fogadta, a tornászni jött ifjúságot. Az úgynevezett főverseny 25-én délután fél 5 órakor kezdődött, még pedig azon tanintézetek, számszerint tizenegyen vettek benne részt, melyeket a kora délutáni órákban Sárbogárd és Komárom felől hozott a vonat. A tornaverseny impozáns térsége a Törvényház mellett a vásártéren készült és a város áldozatkészsége 1500 nézőt befogadó tribünt állított, díszsátorral közepén. Nemzeti és városi színek lobogója lebegett a tribün hosszában, ahonnan az egész térség mozgalmas képe tárult a szemlélő elé. A főversenynek két része volt és pedig szertornázás korláton továbbá távolugrás a földről nekifutással. A gyakorlatok igen szépen sikerültek, egyöntetűek valának és egyúttal tájékoztató képet nyújtottak arról az érdekes gyönyörű látványról, amely ma'snap egész szépségével jelent meg előttünk. Másnap május 26-án reggel 7 órakor misét hallgattak az ifjak a székesegyházban,-amely teljesen megtelt tornászokkal és közönséggel. A misét dr. Prohászka Ottokár megyéspüspök, egyúttal a tornaverseny védője mondotta. A mise végével a Vörösmarty-szobor előtt gyülekezett a tornázó ifjúság, hogy versenyére ünnepélyesen felvonuljon. Szebben, találóbban nem lehetett volna bevezetni az ünnepséget, mint a mise után a Vörösmarty-szobor tövében való megjelenéssel, mert a költőkirály ércalakja a magyar szellem nagyságáról beszélt, mely körül a magyar erő jövője csoportosult. Istennek a magyarságért, — ezt a jelentős gondolatot hirdette az ünnep bevezető akordja és ezért köszönet illeti a rendező Scanned by CamScanner
