Székes-Fejérvári Naptár, 1908 (36. évfolyam)
Szépirodalmi rész
45 és nagytudásu Esti levelek és tárcák Írója; Pásztó (Pathy) Adorján, jeles költő; Ballagi Oéza jeles hit és jogtudományi iró az akadémia tagja; Al- másy Balog Tihamér a kitűnő népszínmű iró s Nagy Miklós a »Vasárnapi Ujság«-nak 38 éven át volt a szerkesztője, aki e mellett az »Osztrák-Magyar monarchia Írásban és képben« című nagy munkát is szerkesztette. R . . . hoz. Irta: Dózsa Lajos. Ha tekinteted a messze jövőbe Kutatva olykor el-elrévedez, Ne hidd, hogy mit látni vélsz, mind való az, Csak délibáb, ábránd csupán csak ez. Ne is igyekezz kitudni a jövőt, Lerántva annak sötét lepelét Hisz ha lehull a fátyol s tisztán látod: Elveszti rád az élet ingerét. — A gyermek is, hogyha bujósdit játszik Mosolyogva, itt is ott is keres, De ha megmutatod az elrejtőzöl A játéka már nem lesz érdekes. — Hogyha lelkedet nyugtalan vágy szádja, S ismerni vágysz áj élet örömöt: Ne nézz előre! Szállj vissza a múltba, S kutass a múlt emlékei között. A mult, mint nyitott könyv, ágy áll előtted, De sáriin letakarva a jövő... A fájdalmak, a gyötrő szenvedések Orvosszere a régmúlt szép idő. Azért hát vissza! Hadd a sűrű fátyolt! Az álomkép,, az ábránd — mind csaló, Szertefoszlik a szőtt álmok bűvköre . . . S marad ridegen a sivár való. Scanned by CamScanne
