Székes-Fejérvári Naptár, 1907 (35. évfolyam)

Szépirodalmi rész

84 Bencit rögtön vasraverték, haditörvényszék elé állították s főbelőtték. Hogy menyasszonyával később mi lett, nem tudom. ■ - * Mikor bácsim elhallgatott, hazafelé indultunk. Sötétszürke volt a táj köröskörül. A szél kíméletlenül szórta szemünkbe a port. Mire hazaértünk, kövér cseppekben esett az eső s csakhamar kitört a legfenségesebb nyári zivatarok egyike. Ez volt első emlékezetes napja annak az átalakulásnak, melyen azóta keresztülmentem. Mert ma már máskép gondolkozom, mint akkor. Foghúzás fájdalom nélkül. Mielőtt a chloroformot fölfedezték, amely a fogfájásban szenvedő emberiséget megmenti a legkeservesebb fáj­dalmaktól, a fájdalomnélküli foghúzás a következő módon folyt le egy newyorki fogorvos rendelőszobájában: — Foglaljon helyet — mondta a fogorvos a szenvedő embernek — azonnal hozzálátunk. A páciens leül és kinyitja száját. A fogorvos a fájós fogra illeszti a fogót — Jaj! jaj! Irgalmas Isten! Csöndesen uram — vigasztalja az orvos a szerencsétlent, — ezt a kis fájdalmat azért okoztam önnek, hogy a Millers-theoriát bemutassam. Ezzel ismét rántott egyet a fogon, amire a jajveszékelés még erősebb lesz. Az orvos ismét hozzálát a vigasztaláshoz. így az én gonosz szomszédom húz fogat. Ugy-e borzasztóan fáj? — A felelet újra ez: — Jaj1 jaj! No most tessék figyelni mondja az orvos és olyat ránt a fogon, hogy az már csak egy hajszálon függ.- Megőrülök! - üvölti a boldogtalan beteg, - ezt nem lehet kibírni. Az orvos vigasztalja: Ne tessék megőrülni, ez a Seemann-féle foghú­zás! mód volt. Most figyeljen ide, én igy húzok fogat, s ezzel kiveszi a fogat a vérző üregből. — Fájt? — kérdi a derék fogorvos. A páciens boldogan rebegte: — Semmit sem éreztem, ön művész! Scanned by CamScanner

Next

/
Thumbnails
Contents