Székes-Fejérvári Naptár, 1907 (35. évfolyam)
Szépirodalmi rész
77 hogy magyar komornákat tartott, hogy ura legyen ura nyelvének. S megszerette a magyar népet is. Örömmel nézte, hogy a ráncos csizmás s tulipános rokolyás leányok miként ropják, aprózzák, cifrázzák a csárdást, pity- késgombos, árvalányhajas legények karjai között. Uj világ volt neki, de szép világ. S a parkban emelkedik a nagy úri fészek tornyával. Igazi fészek, egyszerű,'lakályos, otthonos; szeretet üli meg minden zugát s szeretet teszi igazi családi fészekké. Egyszerű, de előkelő; itt egy szoba csupa versenyló képeivel, amott családi ereklyék, a harmadikban Ottó kir. herceg és neje aláírással ellátott arcképe (magyarul); nem nagyúri mozgalom, amelyikből száműzik a kedélyességet, hanem hívogató, édes, rejtelmes otthon; itt lett a katonából polgár, itt forrott ki belőle a katonai szellem s itt lelte fel nyugodt családi boldogságát. S pázsit szőnyegen, a kavicsos utakon, meg a virág girlandok között 4 szöszke, dudoroshusu baba vidámkodik; a nagyja is csak 7 éves de; magyar gyerekek ők! 1906. április hó 28-án családja meggyarapodott egy egész — vármegyével. (Jgy érzem . . . Úgy érzem mintha fáradt volnék, Minden tagom reszket, áléi, A lelkem is leejti szárnyát, Pedig hajh, messze még a czél. A csillagot, a mi vezérelt Ezen a fénytelen utón, Valami felhő eltakarta S hogy visszatér-e, nem tudom. A meddig ellát a szemem még, Egy biztatót se látok ott, A jóbarátok elmaradtak - Hisz az mind másfelé hivott! Csak egy maradt, a ki szeret még S a lelke itt virraszt velem - Fehér hajának minden szálát, Szivének minden dobbanását Ó áldd meg Istenem ! Füzy Antal. Scanned by CamScanner
