Székes-Fejérvári Naptár, 1907 (35. évfolyam)

Szépirodalmi rész

107

A honorárium.

A homeopatához beállít egy páciens.

— Elveszítettem a szaglásomat, doktor ur! — mondja.

— Mindjárt segítek rajta; — feleli a homeopata, elővesz egy üveget és a páciens orrához tartja.

— Szagolja meg.

— Megtettem.

— Még egyszer.

A páciens megint az üveghez hajlik.

— No még egyszer.

A páciens harmadszor is megteszi.

— Rendben vagyunk! — mondja a doktor és elteszi az üveget. A páciens csak néz, de látván, hogy vége a »kezelésnek« megkérdi.

— Mivel tartozom ?

— Öt forinttal.

A páciens kiveszi a zsebéből az ötöst és rászól a doktorra.

— Szagolja meg.

— Még egyszer.

— No még egyszer.

A doktor mind a háromszor megteszi.

Rendben vagyunk! mondja a páciens, visszateszi az ötöst és nyugodtan távozik.

Gyermekész.

■— Hány éves a nővéred, Palika.

— Huszonnyolc éves.

— Ejnye fiam, ennyit nem mondanak meg. Ilyenkor 3—4 évet elszoktak hagyni és kevesebbet mondanak.

— Nekem mondja? hiszen 33 éves!

Nagy család.

— Olyan nagy a családod? Hány gyereked van?

— Nyolcvankilenc volt!

— Ugyan? Az lehetetlen.

— Dehogy lehetetlen. Nyolc van, — kilenc volt!

A falusi iskolában.

A főtisztelendő ur: Ki tudná közületek megmondani, gyermekeim hogy miért oly kedves nekünk karácsony szent ünnepe?

A Miska gyerek: Mert akkor egy hétig nem köll iskolába jönni.

Scanned by CamScanner