Székes-Fejérvári Naptár, 1907 (35. évfolyam)
Szépirodalmi rész
104 Udvariasság a vasúton. A gróf titkárjával utazik a vasúton. Egyszer csak fölriad az álmodozásából és kérdi a titkárját: — Hol vagyunk ? A titkár megnézi az állomás nevét, s nem meri a grófot tegezni. Nem akarja azt mondani: Sarkadon. Hát azt feleli: — Méltóságos uram, Sarkán. A rejtély. ♦ — Miért vagy olyan izgatott? — El se képzelheted, mi történt velem. — No? <1 — Megyek a körúton, egyszer valaki rám szól hátulról: Megállj, mert te az én fiam vagy, bár én nem vagyok a te apád. — Szörnyűség! ... De hát akkor ki volt? — Ugy-e nem tudod? — Nem. — No hát — az anyám! A hiba. Karfunkel ur igen derék ember volt, csak éppen egy fogyatkozása volt. Dadogott szogény. Egyszer felesége fürdőbe utazott, s mikor csak néhány nap választotta el a hazatéréstől, Karfunkel urnák az jutott eszébe, hogy feleségét valami különös meglepetéssel örvendezteti meg. Tudta róla, hogy nagyon szereti a madarat, s azért elment egy madárkereskedőhöz, a * kinél egy papagályt vásárolt. Nagy örömmel vitte, haza s tanitgatni kezdte. Nagyon rossz feje lehetett a szegény madárnak, de végre is az lett a dologból, hogy Karfunkel ur szomorú szívvel vitte vissza, kijelentvén, hogy a * papagályt nem használhatja. — Miért? — kérdi a hereskedő. Talán nem tanulékony, az a hibája? — Nnnnem, mondja Karfunkel? — Hát talán csúnya? vagy beteg? — Nnnnem, hangzik ismét. — De hát mondja már kérem, mi a baj ? — Uurram, feleli Karfunkel, hhiisszszen ezezaa mmmaddárr dddaddog! A katonaiskolából. Hadnagy ur Krvizdlucek: Kovács Gyurka, mi célból van a rugó a bejonet végén ? Kovács Gyurka: Acélból. Scanned by CamScanner
