Székes-Fejérvári Naptár, 1906 (34. évfolyam)
Szépirodalmi rész - Az év története
87 Némileg megnyugtatott, amikor a kinyitott szekrényben a szép rendben fekvő bankókat és arany-pénzeket éppen úgy találtam, amint pár órával előbb ott hagytam. Mire azonban a lefekvésre került a sor, az előbbi nyugtalanság újra erőt vett rajtam, s ha nem szégyenlettem volna, hát behivatom a kocsist, hogy aludjék velem. De aztán mégis csak megembereltem magam. Különben is erről a szándékomról hamar lemondottam, hisz eszembe jutott feleségem véleménye a nem éppen ajánló külsejű emberről. Már 11 óra is lehett és még mindig nyugtalanul forgolódtam ágyamban. Pedig a reggel 4 órától tartó kemény munkálkodás után olyan jól » esett volna az alvás ! Oktalan félelmemben a lámpát égve hagytam, s igy ez is csak hozzájárult, hogy nem tudtam elaludni. Az óra üt: ejnye már fél 12 óra! De jó is volna már az álmok országában járni. De ah! mintha lépteket hallanék. A szivem őrülten dobog. Hallga! Semmi nesz. Tévedtem volna? Óh, ha feleségem rettegése valóra válnék. Istenem! hisz annyira gyengének érzem magam, az egész testem oly zsibbadt, hogy talán még kiáltani sem tudnék. Pedig most már nem volna szabad elaludnom, ott künn járt valaki, hallottam. Felülnék, de erőm elhagyott, sőt a szememet sem tudom felemelni. A kezem, a lábam, a szemem s az eszem is felmondja a szolgálatot . . . De mi ez? Nyílik az ajtó. Ki jöhetett be? Zörgést nem hallottam, pedig a külső ajtót bezártam, a keresztvasat is lakattal láttam el. Lépések . . . halk, nesztelen lépések . . . Istenem, a szivem úgy ver, de még csak megmozdulni sem tudok. Rabló, bizonyosan az, más nem lehet. Mit keresne más itt ebben az órában ? Megállt . . . úgy látszik, kémleli a helyzetet! Most újra megindul . . . hova megy? Oh Szűz Anyám! hisz idetart az ágyamhoz! Mit akar? Csak nem szándékozik megölni engem ? Jaj-jaj! vidd, vidd el inkább az összes pénzt, csak az életemet kíméld! Kiáltanék, de nem birok . . . Most mindjárt ideér . . . Már itt is van . . . Fölém hajol ... és óh nagy Isten! . . . egy éles, szúró fájdalom a halántékomon! Mi volt ez? Szúrás . . . szemem kinyílik . . . Mindenható Isten! ne hagyj el . . . a gyilkos a feleségem! Kezében egy hosszú tű, szeme rémesen mered rám, s mikor azt látja, hogy nem tudok mozdulni már, odamegy a szekrényhez, feszitő * vas a kezében, egy roppanás, az ajtó enged . . . kötényébe rakja a sok bankót, aranyat, s távozik annélkül, hogy csak vissza is nézne. Nagy Ég, miért nem szakad meg a szivem ... a feleségem rablógyilkos. Igen, meggyilkolt engem, az a tű az agyvelőmbe hatolt, oda, ahol az izmokat mozgató idegek lakoznak. Szemem nyitva, látok, hallok, de mozdulni nem vagyok képes; kiáltanék, de nincs erőm. Elek, de az élet nyilvánulásaira nincs többé működő idegszálam. Most halk beszéd hallik a szomszéd szobában . . . Ismerős hangok Igen, az anyósom hangja. Azt kérdi, hogy ott van-e mind a húszezer? Scanned by CamScanner
