Székes-Fejérvári Naptár, 1906 (34. évfolyam)
Szépirodalmi rész - Az év története
84 iránt úgyszólván csodálattal viseltettem, miként sülyedhet le a pletykázó, szószátyár asszonyok színvonalára! Minden vér az arcomba szökött és tartottam tőle, hogy nemcsak udvariatlan, de talán kíméletlen is lennék, ha rögtön válaszolnék a rosszakaratú szavakra. Önuralmam azonban hamar visszatért, nyugodt, de azért éles hangon szóltam: — Nagyságos asszonyom bizonyára nem veszi zokon, hogy ebből a »téves« ítéletből indulva ki: egy varróieány is lehet tisztességes, védelmére keltem annak, akiről »űz egész város« beszél. Bocsánatáért annál is inkább okom van könyörögni, mert — megvallom őszintén — pár perccel előbb még abban a tudatban voltam, hogy ilyen ártatlan, bár szegény leány ^ meggyanusitására csak a romlott lelküek képesek. Most azonban nagyságos asszonyom isméit igazságérzetéből fakadó szavakkal eloszlatta minden kétségemet az iránt, hogy az a leány . . . nem tudtam befejezni, de nem is kellett, benne volt e szavakban minden, amit mondani akartam. E kellemetlen összekoccanás után szerencsére már tovább nem kellett együtt maradnunk, mert e percben llonkáék kapujában állottunk, s igy módomban volt a kellemetlen társaságtól azonnal szabadulni. Fel is használtam az alkalmat és mély hajlongások közt bucsuzkodtam, miközben megelégedéssel szemléltem a mama vérvörös képét és dühösen összeszoritott fogait, amelyek közül még egy »Isten vele!« is alig akart kiférni. Ez a séta megpecsételte sorsomat, mert ettől kezdve a kis Katica iránt komolyan kezdettem érdeklődni. Legelső gondom volt a bátyjával megismerkedni, amit rendes körülmények közt — tekintettel a tanítójelöltek és gimnázisták feszült viszonyára — soha meg nem tettem volna. A csöndes, szerény fiú örömmel fogadta barátságomat és szívesen hallotta, hogy legközelebb vizitelni óhajtok náluk. Az első látogatást követte a többi, s egy-két hónap múlva már minden nap eljárogattam Szentimreyékhez. A mindennapi látogatásaim révén hamarosan teljesen megszűnt bennem az a kétely, hogy: hátha tán mégis van # valami igazság azokban a becsmérlő szavakban? Katica, bár úgy vettem észre, hogy nem idegenkedik tőlem, éppen nem iparkodott minden áron találkozni velem, sőt sokszor, ha t. i- dolga # volt, még akkor is megszökött előlem, mikor tudta, hogy szeretnék vele beszélgetni. Derült, nyájas viselkedése hamar lebilincselt, később pedig, mikor páratlan szelídségét, mély érzését és szokatlan olvasottságát is megismertem, egészen magához láncolt. Hogy páratlanul szorgalmas, arról is rövidesen meggyőződtem, mert hiszen a napnak bármely órájában mentem is, őt mindig a varróasztalkája mellett találtam. A lassankint kifejlődött kölcsönös bizalom folytán a család minden életkörülményét megtudtam. Szentimrey Írnok volt 'a törvényszéknél. ^ Scanned by CamScanner
