Székes-Fejérvári Naptár, 1906 (34. évfolyam)
Szépirodalmi rész - Az év története
82 csak a szerényebb igényű mamákat elégítette ki; (a fiatal, ideális gondolko- zásu leányzók az ilyesmire nem is gondolnak, csak a fess gavallérok csókra termett bajuszáról ábrándoznak;) mégis az a köztudomású tény, hogy a képzőintézeti tanárok legnagyobb része szintén csak falusi tanítóságon kezdte, némelyikünkre nagy előnyt jelentett. Aki már jelölt korában nem volt átlag-tanitó, az csaknem mindenütt nyitott ajtókra talált. Engem (szerénytelenség ugyan elmondani!) a tanárok sem szántak falusi preceptornak, a leányok meg — nyalka bajuszomra való tekintettel — éppen nem. így aztán senki sem csodálhatja, hogy a korzózásokat mindig е£У‘еёУ hazakiséréssel rekesztettem be. Ámde ezenközben nem feledéin anyám intelmeit, aki a többek közt a következő szavakkal bocsájtott ki szár- J nyai alól: »Jól teszed, ha a leányok körül legyeskedel, ez által modorod finomodik és mellette sok kellemes órát szerzesz magadnak; azonban jól jegyezd meg, hogy a veszedelmeket csak úgy kerülheted ki, (mert hát könnyű egy tapasztalatlan fiatalembert behálózni) ha mindig legalább kettőnek udvarolsz.« Én, hogy a veszedelmet annál jobban kikerüljem, nem is kettőnek, de háromnak csaptam a szelet egyszerre, sőt iparkodtam minden szép leánnyal megismerkedni. Az elővigyázat azonban igy is hiábavalónak bizonyult, mert mégis , mihamarabb belekerültem a »veszedem«-be, bár a szokásos »háló« ezúttal teljesen hiányzott. Hogy is történt csak? Igen, most már emlékszem. Május, úgy mondják, a szerelem hónapja. Ha szentimentális volnék, én is bizonyitanám ezt, mert májusban láttam meg legelőször az én Katicámat. Arra bizony nem emlékszem, 10.-е vagy 20.-a volt, de annyit tudok, hogy májusban történt a dolog. Az első számú ideálomat kisértem haza. Már közel jártunk az otthonukhoz, mikor egy egészen fiatal kis bakfis haladt el mellettünk. Egy pillanatig rajta felejtettem a szememet, mint minden, először látott, csinos leányon. Persze, ez a Gusztikát nagyon bántotta. Sietett is boszankodását kifejezésre juttatni: * — Ejha! Hogy kiöltözött a Katica kisasszony, pedig . . . — Bizony: pedig otthon talán nincs is mit enniök, fejezte be a mama. # Lehet, hogy ha ez a két ízléstelen megjegyzés el nem hangzik, addig rá sem gondolok a kis Katicára, amig mégegyszer szembe nem találom. így azonban önkénytelenül is kíváncsian néztem be hazafelé mentemkor abba a házba, amelynek kapuján őt eltűnni láttam. Ott ült a gesztenyefa alatt, szorgalmasan varrogatva. Mikor mellettünk elhaladt, nem igen jutott eszembe a ruháját vizsgálgatni, de most a két jóakaró megjegyzés után csodálkozva konstatáltam, hogy a felhányt parádés kosztüm semmi egyéb, mint egy Scanned by CamScanner
