Székes-Fejérvári Naptár, 1906 (34. évfolyam)

Szépirodalmi rész - Az év története

56

dandó emléket hagyott maga után, s mint műfordító örök nevet biztosított magának. Csodálatos tetterejéről nagyon sokat lehetne Írni, hisz nincs az irodalomnak az a faja, amelyből bőven ki ne vette volna a részét és amellett mint hivatalnok, s később mint ref. püspök is mintaképül szolgált. Hosszú, fáradhatlan munkában eltöltött élet után most végre pihenni tért. Baksay Sándor püspök és Beöthy Zsolt mondottak fölötte búcsúztató beszédet.

Kevés ember halálának hírét követte olyan általános megdöbbenés, mint Bartha Miklósét. De nem is csoda! Benne a hírlapírók »Mester«-öket siratják, a nemzeti küzdelem pedig legrettegettebb harcosát vesztette. Bartha tollával, ezzel a hatalmas fegyverrel olyan mély sebeket ütött a szent ügy ellenségein, amiket azok kiheverni sohasem fognak. Igaz, hogy alig van még egy ember Magyarországon, aki annyi ellenséget szerzett magának, mint ő, mégis megszámlalhatlan azoknak a száma, akik a legőszintébb szeretettel ragaszkodtak hozzá. Törhetlen hazafiságáért és megragadó, csodálatos erejű stílusáért pedig évtizedek múlva is rajongva fogják emlegetni. Október 19-én ragadta el váratlanul a halál, s alig két hét alatt nem kevesebb mint 7000 koronát hordott össze a nemzet kegyelete arra az emlékműre, amit nagy fiának épiteni fog.

Október 23-án halt meg a magyar operett-zene egyik mestere: Konti József. Konti sok dicsőséget aratott a zeneszerzés terén, és az operettműfajnak nemzeti jellegűvé tétele körül elévülhetetlen érdemeket szerzett.

November 2-án, 76 éves korában halt meg Kemenes Ferenc veszprémi nagyprépost, aki nemcsak mint az egyház szolgája, de mint neves költő is országszerte ismert nevű ember volt. Egy hónappal előbb ülte aranymiséjét, s a jelzett napon ép a püspöki palotába készült, ahol a király kegyéből a II. oszt. vaskoronarenddel akarta mellét püspöke felékesiteni, mikor hirtelen összeesett és meghalt.

(A világ folyása.)

Mig édes hazánk ezer bajával küzködött, a többi országok népei sem éltek mindig rózsás napokat: kijutott a jóból csaknem valamennyinek. Vasutösszeütközések, földrengések, pusztító orkánok, óriási tüzesetek hírét vettük majd innen, majd amonnan. Azután a politikai bajok sem a mi pri- * vilégiumaink csupán. Igaz, hogy egyik-másik ország az ilyesmik elintézésében olyan páratlanul szerencsés, hogy szinte csodálatosnak tűnik fel a dolog előttünk; de az is bizonyos, hogy nem egy ország van e sártekén, amelyik bizony nagyon siralmas viszonyok közt tengeti életét, avagy ezer és ezer ember vére árán készül egy jobb kor, egy szebb jövő’ megvalósítására.

Legtöbb gondja, búja, baja — legutóbbi beszámolónk óta — a minden oroszok cárjának volt. Pedig az 1905. naptárunkba is jutott elég az

Scanned by CamScanner