Székes-Fejérvári Naptár, 1905 (33. évfolyam)

Szépirodalmi rész

98

— De ha nekem okvetlenül beszélnem kell a tábornokkal! — szólt hevesen — csak félreteheti lapjait. Igen fontos és sürgetős ügy, barátom, mondom önnek. Beszélnem kell a tábornokkal.

— Ki akar velem beszélni ? — hangzott fel a tábornok bassus hangja a termekből. — Ki az ördögnek jut eszébe engem most háborgatni. Reményiem igazán fontos dolog. Különben . . .

— Én vagyok, nagyságos uram, én, Nash és Benton ékszerészek.

— Derék! — szólt a tábornok, katonás humorral. — Ha ön újonc volna, e szerint két adagra tarthatna számot a menageból, mint két ember.

Nasch nem halgatta végig a kaszárnyái élcet.

— Egy tévedésről, kétségbeejtő tévedésről van szó, kegyelmes uram! — tördelé türelmetlenül. — Tisztelt neje, e nagyra becsült delnő, tanúskodni fog mellettem s kimentendi tolakodó viseletemet.

— Miféle tévedés!

— Rubinom, az én szép, ötszáz font értékű rubinom !

— Nos?

A zajra megjelent lady Hanton is kegyetlenül élénk szinü ruhákban s még élénkebb szinü arccal.

— Nash, mr. Nash! — mondá csodálkozólag.

— Én vagyok, lady, igen, én!

— Nos?

— A rubin . . .

— Nos?

— A rubin, melyet egy fél óra előtt nézdelni tetszett . . .

— Nos, nos?

— Elveszett, nyomtalanul eltűnt s én tönkre vagyok téve.

A tábornok érdekkel lépett közelebb.

— Ellopták a rubint, s ön azt gondoija, hogy lady Hanton dugta i seb re? Derék!

— A világért sem, kegyelmes uram. De lady Hantonnal még más is /olt Egy ifjú nőszemély, s annak a kezében is megfordult a drágakő.

— Miss Clary? Lehetetlen!

A lady azonban nem tartá lehetetlennek.

— Itt van szobája. Tessék kikeresni.

— Köszönöm a kegyes engedelmet. E célra már egy rendőrtizedest s hoztam magammal.

Betolakodtak a Clary kisasszony szobájába, a ki összerezzent, midőn :ajos berohanásukat látta.

A rendőr ezt gyanú-oknak magyarázta.

— Zavarba jött. Hol a rubin, kisasszony?

Nash ur is odarohant hozzá.

Scanned by CamScanner