Székes-Fejérvári Naptár, 1905 (33. évfolyam)
Az év története
42 az előbbi kabinetnek is tagjai voltak, Hieronymi pedig a Wekerle minisztériumban volt belügyminister (1892—95.) Nem egészen uj ember a minis- teriumban dr. Berzeviczy Albert közoktatásügyi minister sem, ki Trefort Ágoston és gróf Csáky Albin vallás- és közoktatásügyi ministersége idején államtitkár volt. — Azóta a ministerium teljessé lett. A király kinevezte a személye körüli ministerré gróf Khuen Héderváry Károlyt, a ministerelnök- ségben gróf Tisza István elődjét. A közélet hullámainak háborgása közben mély megilletődést keltett Fadrusz János legkiválóbb szobrászművészünk váratlan elhunyta. Gyászba- borult Pozsony, Kolozsvár s az egész ország minden része, a hol csak lelkesedni tudnak a szépért. A magyar Ízlés és teremtő erő aludt ki egy lángelme sirbadőltével. A nagy és szép alkotások, melyek utána ránkmaradtak örökül, nem engedik ugyan, hogy a gyász megtörjön bennünket, de termé- szetes és nemes önzésünk nyomán mély fájdalmat érzünk; a jövőtől várt szellemi kincseink gyarapodásáról le kellett mondanunk: a nagy magyar alkotó művész, ki sokat Ígért, többet már nem adhat nekünk. Pozsonyban, 1858-ban született. Szülei szegénysorsu emberek voltak,, annyira, hogy fiuk taníttatására nem bírtak áldozni. Éppen úgy, mint Munkácsy egykor, Fadrusz is elemi iskolai tanulmányainak végeztével iparossá lett. Kalapácsot vett kezébe, de a művész, mint iparos, hamar kimagaslik a többi közül. Fadrusz János, a tanult lakatoslegény művészi remekkel mutatta meg, hogy több ő iparosnál. Hosszú ideig rajzolgatott, faragott, kalapácsolt a maga erejére hagyottan s 26 éves korában kezdett csak remélni, mikor nemcsak szükebb ismerősei biztatták fényes müvész-jövővel,. hanem a pozsonyi származású mester Tilgner Viktor is észrevette, hogy itt egy erősebb és eredeti tehetség van fejlődésben. Ekkor került a pozsonyi takarékpénztár ösztöndíjának segítségével Bécsbe Tilgner, majd Hellrner szobrásztanárok mellé. Harminczöt éves korában lett közismert szobrásszá. Pozsonyban,, szülővárosában kiállította első nagyobb alkotását, a »Krisztus a keresztfán* cimü szobrát, egy egyszerűségében is meghatóan szép feszületet; ez a szobor emelte őt első szobrászművészeink sorába. 1894-ben Budapestre költözött s műtermében ettől az időtől fogva nagyszabású müveken dolgozott. Pozsony városa megbízta őt a hajdani koronázási dombra szánt emlékmű megalkotásával s Fadrusz a »Moriamur pro rege nostro . . .< jelenetének megörökitéseképen fehér márványba faragta Mária Terézia koronás alakját. Pompás lovon ül a király, mellette egyik oldalon egy nemes alakja kivont karddal, a másik oldalon egy hódoló főnemes. Másik nagy müve a zilahi Wesselényi-szobor. Fardusz e szobormüvében Wesselényit mint jobbágyfelszabaditót állítja elénk, amint a szegény jobbágyot magához emeli. Scanned by CamScanner
