Székes-Fejérvári Naptár, 1904 (32. évfolyam)
Szépirodalmi rész
98 — Most sem értem! — szólt Kronheim bizalmatlanul, de önkénytelenü! cinkosilag halkitott hangon. — Mit akar? — Sokáig kell magyaráznom? Az én célom nem az, hogy ön ne kapjon pénzt a társaságtól; hanem az, hogy én kapjak öntől. — Önnek pénz kell? — suttogá Kronheim megörülve. — Mennyi? Egyszerre tudta, hogy miért lón hivatva. Az az csak tudni vélte, mert igazán nem tudta. Nem sejtette, hogy dr. Sharpénak bizonyítványokra van szüksége s hogy két rendőr van elrejtve a szomszéd szobában, a kiket dr. Sharpe állított oda s a kik minden szót hallanak. — Hogy mennyi? — mormogá dr. Sharpe, kezeit dörzsölve, — azt hiszem, az egyik százezer dollárt átengedhetné ön. — Sok lesz, uram, sok lesz! — De fontolja meg, hogy élete a kezeimben van. — Igaz, igaz. — Ugy-e? — Hogy az ördögbe jött ön rá? — Iha, vannak az embernek sejtelmei. Tudom, hogy ön szappant főzött és csontlisztet gyártott öccséből.. Tagadhatja-e? — Nem is akarom tagadni ön előtt. Igaz. Tehát az egyik százezer dollár az öné, a másikat fizesse ki, aztán vége az ügynek. — Jó. Mindjárt hozom a pénzt. Dr. Sharpe a mellék szobába távozott. Kronheim türelmetlenül várt reá, de helyette a két rendőr jelent meg az ajtóban. Három hétre rá Ítéletet mondtak reá, s három nap múlva azután függött. Egy hamis fog vitte az akasztófára. Scanned by CamScanner
