Székes-Fejérvári Naptár, 1904 (32. évfolyam)
Szépirodalmi rész
93 nak,» az illető mennyiségű pénzt melléje csatolta, s bepecsételve, az elmenendő levelek számára szánt szekrénykébe tette. Akkor elővette a könyveket, de mielőtt felnyitotta volna, bátyja példájára, ki szintén ezt tette, a vízvezetékkel összekötött mosdó-medenczéhez lépett, hogy szemeit a hosszas fenn-lételhez megerősítendő, hideg vizzel megmossa. Egészen a medenczébe hajtá fejét s meghajlás közben egy pillantást vetett a falon függő tükörbe. E futó és utolsó pillantással bátyját látta háta mögött, a mint egy nehéz mozsártörőt két kézzel emelve, feje fölé emelte. A mozsártörő lezuhant. Egy rémes hörgő felsikoltás, iszonyú fájdalom — aztán halál. Kronheim Károly megtartá fogadását. Fölemelte öccse holttestét s az iroda hátsó ajtaján át kivitte a gyár folyosójára. Ott lefektette egy halom hamura, melyet a kemenczékből húztak ki és egy késsel felbontá ruháit, hogy annál könnyebben eltávolit- hassa a testről. A zsebeket szorgosan kikereste s a mit talált, egy rakásra tette, gondosan külön rakva az érczből készült tárgyakat. Azután a ruhákat egy csomagba gyúrva, az égő kemenczék egyikébe hajitá, a meztelen holttestet pedig ismét fölvette és vitte tovább egy kádhoz, melyben a szappan gyártáshoz szükséges zsiradék sustorogva forrott. Ott szépen óvatosan bedugta az izzó olvadékba, előbb lábát, aztán az egész testet. Mire a fej eltűnt, a lábakról bizonyosan le volt éve minden hús. Miután a gonosztevő a kemenczék tüzét a legmagasabbra szította, visszatért az ércztárgyakhoz, gombokhoz, rézpénzekhez stb. Egy mozsárban addig törte, mig külsejük nem volt megismerhető, akkor egy tömegben behajitá a kemencébe. ... : > Csakhamar vissszatért az irodába; a gyilkos mozsártörőt visszatette szokott helyére s a vízmedence csapját elforditá, hogy a véres viz lefolyhasson, midőn lefolyt, nyugodtan visszacsavarta a csapot. Vérfoltok nem voltak sem kezein, sem ruháján, sem a padlaton. Nagy figyelemmel körülvizsgált mindent s mindezt a legtökéletesebb nyugalommal hajtá végre. Szivarra gyújtott s visszatért a hamu-domhoz. Itt a holttest némi nyomot hagyott hátra, a mint rá volt fektetve. A gyilkos tehát elővett egy gereblyét s szorgalmasan helyre igazgatta a hamut. Működése még ekkor sem ért véget. A szappanfőző kádhoz ment, melynek tartalma folyvást a legnagyobb forrásban volt. Itt sokáig keresgélt egy hosszú vasas csáklyával, a milyent a munkások szoktak használni,, a forró anyagban, mig végre a sokkal kisebb terjedelművé vált holttestet meghalta. Gondosan lecsepegtette róla a zsiradékot, aztán a legközelebbi kád- 1]°z vitte, mely erős vegyészt lúggal volt tele. Ebbe néhányszor belemárto- gatá a holttestet s öt perc múlva egy oly gyönyörűen kikészített csontváz Csorgött a csáklyán, mintha a sir férgei éveken át dolgoztak volna rajta. Scanned by CamScanner
