Székes-Fejérvári Naptár, 1904 (32. évfolyam)
Szépirodalmi rész
86 i. j. -., 4 , — Mit csináljak Belladonna? De szintén szégyelleni mondani, Belladonna a helyett, hogy sajnálna, kinevetett (hiába néz úgy rám, kedvesem, ez igaz) igen kinevetett, én pedig kiváncsi hangon kérdezem újra. — Mit csináljak Belladonna?-- Mindjárt megmondom mit tegyen, nemes lovag; mondá ő, mihelyt a nevetéstől szóhoz juthatott; de tökéletesen tanácsaim szerint kell cselekednie; a mi házunk, a mint tudja, nem messze innen a sarkon fekszik, nagynéném mintegy 5 mérföldnyire látogatóban van testvérénél, s holnap jő csak haza, atyám 7 órakor jő meg a hivatalból, addig besötétedik, s ha ön nálunk marad fél hétig, akkor bátran mehet a homályban hazafelé, — úgy hiszem csak meg nem unja velem öt óra hosszat mulatni, nemes lovag! — Ezer köszönet, édes Belladonna, de hátha atyja haza jön? — Ah! ügyei mindig elfoglalják 7 óráig, sőt némelykor tovább is. — Ah! Belladonna, mondám én midőn a házba bementünk, megvallom, hogy szeretnék egy pár olyan piros hajtású csizmát, milyenről csak nem rég álmodozánk. — Hm! Ha hét órakor teljesül-e vágyad, nem bánom, de addig csak maradj úgy mint vagy, mert különben .... — Mert különben, elmennék tán ? Ekkor valaki olyan vakmerő volt, hogy megcsókolt valakit, de ki volt az a két valaki,azt nem mondom meg.— — Ez az öt óra rettenetes hamar múlt. — Az egészben a legkülönösebb az, hogy nem tudom mit tettünk ez öt óra alatt. — Arra emlékszem, hogy Belladonnának, kis kezét kezembe téve csevegtünk, mit mit nem, mai napig sem tudom. Arra is emlékszem, hogy szépen kértem Belladonnát, kölcsönözzön egy pár cipőt. így ültünk tehát, s természetesen határidőnket is elfelejtők, midőn egyszer férficsizmák kopogása hallatszott, Belladonna elfojtott kiáltást hallatott, — mert atyját hallá jönni. Nem minden embernek van annyi bátorsága, hogy menjen a veszély elé. Jó cipőkkel csak szembe álltam volna a papával, de igy-------megvallom, hogy az atyai csizmakopogás hangjainál — bátorságom majd féltopán- kámba szaladt. — A szegény Belladonna halványliliommá vált; szorongó várakozásban nézett a szobában körül, mintha azt várná - (a mint a szép mesékben olvasta) hogy a falak megnyilanak és elrejtik a nemes lovagot mig a vész elvonul. — De Belladonna kérő tekintetére sem mozdult meg a fal, sem valami rejtekajtó nem mutatkozott, s igy nem nem volt egyéb hátra mint az ablakmélyedésbe a nehéz függönyök alá menekülni, ezt meg is tevém s félre húzván a függönyöket a szobában pokoli sötétség lett. Miért van olyan sötét a szobában Belladonnám ? haliám a másik percben a belépő atyától (magas feszes tartásu gentleman) kérdeni; s midőn .V - . _ Scanned by CamScanner