Székes-Fejérvári Naptár, 1904 (32. évfolyam)
Szépirodalmi rész
83 Elmondám: mint voltam gyakran ebéd nélkül, hogy zálogositám el ruháimat, — mint várok most egy örökséget, (melyet minden szegény ember vár) s ha nem nyerem el, koldusbotra jutok; mindezen dolgokat elmondám neki komolyan, helyenkint könyezve. Milyen szépen hallgatott ő! Milyen szépen beszélt hozzám, vigasztalólag tévé kezembe kis kezét, s nyakam körül foná gömbölyű karjait, mintha ő, a gyönge, szende nő, erős szerelmével minden nyomorból ki akarna segíteni! Ő felvidított s jó kedvre hivott fel, s ajánlkozott szenvedéseim osztályosának. Sírtam örömömben, hogy őt ily hűnek találtam; ajánlatát nem fogadtam el, hisz sokkal jobban szeretém őt, mintsem bármily keveset is szenvedni lássam. Nemde Belladonna? A közben kezdtem rosszabb és rosszabbul kinézni, és az én öreg, hajdani német diák kabátom az öltések mind jobban kezde fehérleni, s egyetlen pár cipőm a széjjelmenés utolsó stádiumában volt. — Egy szegény nemes ember szivét pedig szerintem mi sem gyötri jobban, mint a rongyos cipő. — Az elvásott kalapot különböző mentő okokkal lehet viselni, p. o. a múlt este kicserélték a színházban kalapját, s ön most a régit kénytele- nittetik hordani, vagy: a hidon sétálva, egy udvariatlan szélroham a vizbe sodrá; vagy pedig: tévedésből valami estélyen kicseréltetett és ön most a hátrahagyottat viseli. Mindezen mentségek érvényre találhatnak egy kopott kalapnál, do egypár rongyos cipőt még az államügyész sem védelmezhet — Ilyen tévedések cipőknél sohasem történnek, azt csak el nem hiszi senki, hogy a színházban lehúzták a lábáról, azt sem hallotta még senki, hogy valakinek topánját a szél lekapta volna lábáról, mikor a hidon sétált; egy hasadék a felbőrön vagy egy beszakadt talp, elpalástolhatlan jelei a szegénységnek. Ha önnek cipője az oldalán el van szakadva, az utcán mindenki épen e sebre néz, hiába keni be tentával a kifehérlő harisnyát. Ezt is próbáltam én. — Egynéhány percig szépen megmaradt a betentázott harisnyarész, de negyedórái sétálás után elváltoztatja helyét s ismét ott vigyorog a kísérteties fehér folt. — Ha vékony a talp, mily belső félelemmel megy az ember a durva kövezeten. Higyje el barátom, hogy a rósz cipő a legnagyobb szerencsétlenségek egyike. — És az enyimek nagyon rosszak voltak. Bal lábamról el- vesztém a cipő sarkát, a jobb cipő elején pedig nagy ujjam méltóztatott egy kérlelhetlen nyíláson megjelenni, kérlelhetlenen, mert hiába próbálám posztóval, festett harisnyával palástolni, misem használt. — A nyílás még naponkint nagyobbodott és nem messze lenni látszott az óra, melyben lábam diadalmasan, mint a hernyó, eldobja gubóját és a világba lép. — Kedvesem, mondá Belladonna egy reggeli sétánk alkalmával, hiszen cipői borzasztó rosszak, miért nem húz másikat? És e szavak alatt 6* Scanned by CamScanner
