Székes-Fejérvári Naptár, 1904 (32. évfolyam)
Szépirodalmi rész
74 — Oh te kis semmirekelő, milyen pénzvágyó vagy! — kiáltott Friderika, s öccsének keblére veté magát. — Ez még nem minden! — folytatá látnoki ihlettel a fiú. — király is hallani fog felőlünk s utánunk küld. Megjelenünk a királyi palotában s ott a sok szép hölgy és ur előtt kell majd játszanunk. Ott a zongora aranyból van, a billentyűk gyöngyből s mindenfelé csak úgy csillog a sok gyémánt. Természetesen itt is el lesznek ragadtatva s a király igy fog hozzám szólni: »Mivel háláljam meg ezt az élvezetet?« Erre én azt felelem: »A mivel tetszik!« Ő aztán egy várat fog nekem ajándékozni, a hol apámmal és anyámmal gazdagon élhetünk. Felcsattanó nevetés szakitá félbe az élénk elbeszélést. A két gyermek ijedten tekintett hátra, Még jobban megijedtek, midőn az idegen urat meglátták, ki beszédüket már régóta hallgatá. Ijedelmüknek azonban nem volt alapja, s csakhamar el is múlt, mert az idegen ur jóságosán mosolyogva lépett melléjük. — Ne féljetek, gyermekek, — mondá. — Nem lesz semmi bán- tástok. Szent Nepomuk küld engem hozzátok. A kis fiúnak egyszerre minden bizalmatlansága elmúlt. — Ah, az derék! — kiáltott, az idegenhez lépve és kezét megragadva. — Teljesítheti ön kívánságaimat? — A várat illetőleg nem egészen, — mondá az idegen, — hanem máskülönben sokat tehetek. Egy reves fatörzsre ült s a kis fiút maga elé állítva; mig a szerényebb leányka nehány lépésnyi távolban maradt, folytatá: — Hanem először feleljetek nehány kérdésemre. Annyit előre is mondhatok, hogy én tudni fogom, ha hazudtok. Azért azt elengedem. A kis fiú büszkén veté fel fejét. — Én nem szoktam hazudni soha! — mondá. — S Friderika sem. — Jó, jó! — szólt mosolyogva az idegen. — Tehát: hogy hívják atyádat? — Mozart Lipótnak. — Mi ő? — Zongora- és hegedű-játszó. Azonban a^ zongorán jobban játszik,, mint a hegedűn. — Él még anyátok? — Él, uram. — Hányán vagytok testvérek? A kis fiú megakadt. A leányka kisegité: — Heten voltunk, de mind meghaltak, csak ketten maradtunk. — S atyátok szegény, kedves gyermekem? — kérdé az idegen részvéttel a kis leánytói. Scanned by CamScanner
