Székes-Fejérvári Naptár, 1904 (32. évfolyam)
Szépirodalmi rész
Ságnak külső jelekkel való bizonyításáról beszélt. »Neveljétek példátokkal a gyermeket! — úgymond. Ne legyen a ti imádkozástok külsőség csupán, szivből jöjjön az, de azért nyíltan tegyétek s mindig tegyétek, este, reggel. Ott is tegyétek, a hol csak az Örökkévaló lát. Ő bizonyosan látni engedi azt másoknak is, kik csak az ő hatalmából láthatnak. És ne tartózkodjatok imádkozni akkor sem, ha ellenségtek nézne is titeket, mert az Ur békével fordítja el annak tekintetét rólatok. Addig lesz jó hozzátok az Örökkévaló, a mig imádkoztok, addig tartanak titeket jóknak az emberek is.« Mondott még más sok bölcseséget is az öreg. Azzal végezte, hogy immár esteledik, gazda, derék Guttmann, fogass be, messze ám Mezős városa. A derék Guttman pedig tuláradt-e a boldogságtól, vagy a rabbi iránt érzett végtelen tiszteletből, kérte az öreget, ne menjen ma haza! — Miért ne? — Hadd legyünk egy nappal tovább boldogok! — Úgy is boldog vagy, Guttmann. — De mégis, ne menjen ma haza, rabbilében! Lássa ma a Jóska kocsis beteg, a másik olyan rosszul hajt. Nem szeretném, ha szenvedne a hosszú utón. — Le akarsz beszélni; de lásd, jó Guttmann, nekem haza kell mennem, többet nem mondok. Nos, hát ha kellett, a Jóska kocsis rögtön meggyógyult és befogott. Elindultak. Alig pár puskalövésnyire a pusztától, ott, hol az utszéli feszület áll az elágazó utak szögén, a rabbi megállítja a kocsit. Megállj, fiam, Jóska! Fordulj csak vissza! Még mondani akarok valamit az uradnak. A mint a jó Guttmann látja a kapun beforduló kocsit, szalad elébe s két ujjára cuppogatva, kiabálva fogadja a rabbilébent: — Így van jól, igy van jól! — Dehogy úgy, dehogy úgy! ... _ felel az öreg morogva, miközben leszállt a kocsiról. 11. A dombaljai tanyán ismét nagy az öröm. Ujkenyérre a béresgazdáék gyönyörű kis lánybabával lettek többen. A keresztelő vig és hangos. Ott a tanya összes népe. A bérlő uraság is megígérte, hogy közéjük megy Fogy a buckái s a nóta már veri a mestergerendát. Csak a Jóska kocsis nem mulat, s folyton kijár, mivelhogy ő ma a soros éjjeli strázsa. Guttmann egyideig hallgatta a messziről odahangzó dal neszét, mig végre egyet gondol s kilépett a házból . . . — 70 — Scanned by CamScanner
