Székes-Fejérvári Naptár, 1904 (32. évfolyam)

XIII. Leo

63

elismerésre kötelezte a tudományt és művészetet s megnyerte magának a társadalom rokonszenvét.

A múlt század a társadalmi vajúdások százada volt. A francia forradalom által keletkezett úgynevezett negyedik néposztály, az ingatlannal nem rendelkező szabad munkás nép még nem tudott beleilleszkedni a modern társadalomba. A kötött és szabad tőkével rendelkező úgynevezett bourgeoik a technika haladása következtében százkaru polyp módjára szívták magukba a náluknál gyengébbek ingatlanjait, igy is szaporítva a munkások és a proletáriusok számát. A munkás és munkaadó közötti helyes viszonyt megállapítani, ez azon égető kérdés, mely hivatva van az úgynevezett socialis kérdést megoldani.

Sok kiváló elme, sok tudással és szorgalommal próbálta e kérdést megoldani, de az orvoslás nem sikerült, a baj csak elmérgesedett, a munkások erőszakhoz nyúltak és az egész társadalom e kérdés betegje lett.

XIII. Leo itt e kérdésnél is hallatta szavát. 1891. máj. 15-én a munkáskérdésről kiadott encyclicájában határozott szóval reámutat az eddigi megoldások hibás voltára s egyszersmind a kibontakozásnak helyes útját jelöli meg.

A bérmegállapítás a munkás kérdés bibéje, Ha ezt sikerül igazságosan megállapítani, akkor a kérdés, ha nem is megoldva, de orvosolva lesz. XIII. Leo encyclicájának megjelenéséig az volt a vélemény — elvben s gyakorlatban egyaránt — hogy a munka értékét, ép úgy mint más portékáét a kereslet és kínálat határozza meg. Vagyis minél több a munka, annál nagyobb a bér, s minél több a munkás, annál kisebb a bér. E tétel látszatra helyes, de tényleg nem az. A munka nem portéka! A munkát a munkástól elválasztani nem lehet, nem szabad. Az emberi munkának célja a munkás fenntartása. Tehát minden olyan munkabér, mely nem elegendő egy józan s takarékos munkásnak és családjának állásához mért föntar- tásához, igazságtalan. Ezt a nagyfontosságu elvet vitte XIII. Leo bele a a socialis küzdelembe s ezáltal a munkáskérdést hatalmas lépéssel közelebb vitte megoldásához. S azok a munkások, kik a sociáldemokratáknak nagyszájjal hirdetett álomképei után futnak s a »fekete sereget« inzultálják, nem tudják, mily hálátlanok e fekete sereggel szemben. A fekete seregnek sok-sok tagja dolgozott és dolgozik Írásban, szóval és tettel a munkások nyomorának enyhítésén, azokon a nyomokon, miket XIII. Leo encyclicájában megjelölt. Többet használtak már a »fekete sereg« által létesített s vezetett egyletek a munkásnépnek, mint a hires socialista vezérek által vezetett sztrájkok. A »fekete sereg« önzetlenül dogozik a munkásnépért, fáradozását nem fizetteti meg a szegény munkással, mig a »vezérek« a szegény nép nyomorát is »gseft«-nek használják fel s csak addig vezérkednek, mig dűl a rebach. A »fekete sereg« nem az erőszakos megoldásnak a hive. Lassan,

Scanned by CamScanner