Székes-Fejérvári Naptár, 1903 (31. évfolyam)
Általános rész
— És? — Csak türelem. Ahogy ott állunk a szobor előtt, azt kérdi az őrnagy: »Ugy-e, hasonlit a feleségemre?« Én hallgattam és tudod miben voltam? — Nem! — Zavarban. Mert Cascara-Sagrada grófnő álmában sem hasonlított a tigrisen ülő nőalakhoz. Mert először az Ariadnénak klasszikusan görög volt az orra, a grófnőé pedig szimbolisztikusan pisze. Azután az Ariadne karcsú volt és formás, a grófnő pedig gömbölyű, de kissé túl a harminczon, tehát elhízott. Szóval a legjobb akarattal sem tudtam a kettő között hasonlatosságot fölfedezni. — Ez baj! — Persze hogy baj volt. Az Őrnagy pedig egyre azt hajtogatta: »Mit szólsz a feltűnő hasonlatossághoz? Hát beszélj már!« És én kénytelen voltam beszélni. — Mit modtál? — Az igazat. Azt mondtam az őrnagynak: »Barátom, a szobor nagyon szép. De ha őszinte akarok lenni, ki kell jelentenem, hogy az Ariadne annyira nem hasonlit a feleségedhez, mint a tyuk az ábéczéhez.« — Sejtelmem sincs róla! Nevetni kezdett. Úgy nevetett, hogy a könye is kicsordult. Azután fuldokolva igy szólt: »Ki beszél itt az Ariadneről! Hát mondtam én egy szóval is, hogy ő hasonlit a feleségemhez?« — »Hát akkor ki hasonlítson?« kérdeztem csodálkozva. »A tigris« — felelte az őrnagy hirtelen elszomoro- dással és nagy sóhajtással. Es tudod mit mondtam én? — Nem. — Azt mondtam: »Bizony, az meglehet! A hattyúdal. — Mikor az őrnagy meg én nagy nyomorban voltunk — mondta a márki — tudod mit csináltunk? — Nem. — Kimentünk a Városligetbe sétálni. Este volt és a hold nyájasan sütött. Bárcsak mi is süthettünk volna valamit. De nem volt. Leültünk a tó mellett egy padra és mereven belenéztünk a vízbe. »Mit gondolsz — kérdé az őrnagy — vannak e ebben a tóban halak?« »Azt hiszem vannak« — mondtam én. »Hátha tudunk egyet fogni? — szólt ismét az őrnagy. »Nem — mondám én — jobb ötletem támadt.« És tényleg mit gondolsz mi jutott eszembe? — Fogalmam sincs róla. — Egy hattyú úszott nemes méltósággal felénk. Mondom az őr6 — 81 — Scanned by CamScanner
