Székes-Fejérvári Naptár, 1903 (31. évfolyam)
Általános rész
70 A crematorium legérdekesebb nevezetessége, hogy a kemenczék oldalán külön üreg van hagyva, ha netalán a család egyik-másik tagja a halott égését szemlélni kívánja. A milánói temető egyike a legszebb temetőinek. Oly gyönyörű alkotásokat láthatunk itt, hogy akár heteken át folytathatjuk a tanulmányozást. A temető közepe a római katholikusoké, balra feküsznek a protestánsok és jobbra a zsidók. A temető végén áll a crematorium, egy csinos kis palotácska, melynek oldalfalai képezik egyúttal a temetőt is, hol — mint emlitém — a falüregekben vannak elhelyezve a csekély számú és mennyiségű földi maradványok. Valóban, ha már meg kell válnunk a testnek nevezett porhüvelytől, leggusztiózusabb, ha azzal a tudattal hagyhatjuk el, hogy még mielőtt szét- málna, a láng fogja elemészteni. Többet ér a halottégetés, mint a földben, avagy a vízben való elhelyezés. Vita a körül már nem is támadhat, hogy egészségesebb-e, mint az eltemetés. A kegyeletet sem sérti semmiképen. S utóvégre még a pulvis et civis sumus mondásnak is eleget tesz. Porból leszünk és a láng ismét csak porrá emészt. TEMETŐBEN. Irta FELEKY SÁNDOR. Temetőben barangoltam, Hideg, csípős te'li regg volt. Szel sivitott a sírok közt S ólomszinii volt a mennybolt. A halottak bús honában Nem bolyongott senki vélem, Csak egy anyó térdepelt ott Egy sírnál az árokszélen. Térdepelt és imádkozott, Majd kendőjét csendbe, lopva Ráterité óvatosan A jeltelen sirhalomra. Megszólitám, összerezzent: Jó anyóka, mit mivel itt, A hófödte sirhalomra Kendőt ugyan miért terít? Nem érzi, hogy sivít a szél? Milyen csípős, milyen hideg! Burkolódzzék a kendőbe, A síron az vájjon minek? Szemrehányón nézett reám; »Meleg kendő nem kell nékem, De a fiam ott lent fázik . . . Magamat majd csak megvédem Scanned by CamScanner
