Székes-Fejérvári Naptár, 1903 (31. évfolyam)
Általános rész
62 való szokásos okmány szövegét. Az okmányt egymásután írták alá a díszsátorba összegyűltek. Ezt az okmányt és a mauzóleum terveit, az aznapi lapok egy-egy példányát üveghengerekbe tették. A ma forgalomban lévő arany- és ezüstpénzekkel együtt az üveghengereket czinkládába helyezték, lepecsételték s az alapkő üregébe rejtették el. A polgármester intésére most leeresztették a csigákat, melyek lassan, óvatosan vitték magukkal a mélységbe azt a hatalmas terméskövet, melyen Kossuth Lajos síremlékét építik föl. A bazalt-szikla felső lapján csak ennyi van feljegyezve: KOSSUTH LAJOS i 1802—1902. Az ünnepi lelkesség a legmagasztosabban délután nyilvánult, mikor százezer ember zarándokolt ki tömött sorokban Kossuth sírjához. A rajongás és a kegyelet nagy érzése méltóságos rendet teremtett, nem volt itt szükség semmi vezényszóra vagy rendőri beavatkozásra. A Kálvin-téren már délelőtt tizenegy órakor megkezdődött a testületek s az egyesületek felvonulása. Lobogóval, énekszóval jöttek sorra az egyesületek s fehérruhás leányok hozták a koszorúkat. Ameddig a szem ellátott, zászlókat lengetett a szél. Egyes helyeken czigány- és veteránbandák játszottak hazafias dalokat. Olyan volt az egész környék, mintha harczba induló, lelkes sereg szállotta volna meg. Az agilis rendezők fényesen működtek, alig lehetett rendőrt látni. A Muzeum-körut elején állottak a 48-as honvédek, a légionáriusok, a nógrádmegyei evangélikus esperesi kerület küldöttsége, főváros dalárdáinak tagjaiból alakult nagy énekkar, a még élő 1848/49-iki követek, az országgyűlési képviselők. A Műegyetem előtt állott a külömböző főiskolák ifjúsága, a körút baloldalán a fővárosi iskolák növendékei, a Sándor-utczában a külömböző kaszinók, iparos-testületek küldöttei, a Muzeum-utczában a vidéki küldöttségek, mig a Kálvin-téren a főváros polgársága gyülekezett. Körülbelül háromnegyed egyre járt az idő, amikor a hatalmas embertömeg megmozdult a Kerepesi-ut sarkáról. Amerre a menet elhaladt, az ablakok tele voltak közönséggel s hölgyek, ünneplő ruhában öltözött urak lengették kendőiket a menet felé s az utcza közönsége is együtt énekelte a hazafias dalokat a menetben haladó polgársággal. A Kerepesi-ut egész hosszában fekete volt a temérdek embertől, szép látványt nyújtottak a sürü egymásutánban következő zászlók, a kendőiket lobogtató hölgyek s ha még ehhez hozzávesszük a Kossuth-nótát, amelyet mintegy százezer ember énekelt az egész utón végig, fogalmat alkothatunk arról a képről, amely a Kerepesi-uton a nézőközönség elé tárult. Jó másfél órába került, mig az eleje, amely mellett az önkéntes tűzoltók haladtak, kötél-kordonnal a temető kapujához ért. Ekkor már egynegyed három elmúlt, de körülbelül három óra volt már, amikor megkezdődhetett az ünnepnek a temetőbe lefolyt Scanned by CamScanner
