Székes-Fejérvári Naptár, 1903 (31. évfolyam)
Általános rész
57 л. А párost egy-két napra hangossá tette ugyanekkor a külföldi szál о aso ongresszusa, melynek keretében fényes ünnepségeket rendeztek. A szeptember hónap Zola Emilnek, a francziák nagy költőjének halálával végződött. Zola Emil, aki úgy a franczia, mint a világirodalomban egyaránt uj ösvényeket vágott, hatvankét éves korában meghalt. 1840 április 2-án született Párisban. Atyja olasz mérnök volt. Ifjúságát Dél-Francziországban töltötte, könyvkereskedő lett, de ezt a pályát csakhamar elhagyta, hogy a regényíró fényes pályájával cserélje föl. A hetvenes évek eleje óta ő volt Francziaország egyik legkimagaslóbb alakja. Mikor a Dreyfus ügyben meghozták az első Ítéletet, emberi részvéte és szigorú igazságérzete arra sarkalták, hogy az elitéit pártjára álljon s a legnagyobb erővel küzdjön azért az emberért, akit ártatlannak tartott. Г accuse czirnü hires hírlapi czikke heves harcz kezdetét jetentette, melyet végre Dreyfus javára döntött el. Őt magát is vád alá helyezték, elitélték, szökésre kényszerítették, mig végre szabaditó mánkáját siker koronázta. Zola Emilt a munka és a páratlan szorgalom emelte az emberiség legnagyobb alakjainak sugárzó magaslatára. Minden délelőtt órákhosszat ült Íróasztala előtt s ha regényeinek valamelyikébe az élet bizonyos viszonyait, intézményeit tanulmányozta, soha sem fáradt el abban, hogy az emberekről s a társadalmi viszonyokról tett megfigyeléseit a legapróbb részletekig földolgozza. így lett ő, az élet nagy mestere s igy tanulta meg, hogy miképen kell megfigyelni az élet minden titkát. E nagy szorgalom daczára is, talán sohasem alkothatott volna olyan mesterműveket, ha nem lett volna olyan hatalmas, szinte féktelen képzelete. Szívesen nevezte magát Flaubert tanítványának, bár művészete Viktor Hugótól származott, a kinek romantikus érzéseit Zola a modern környezetbe plántálta át. Zola sohasem razolta a valóságot, sőt legtöbbször átfestette azt, a mit látott. Mindig valamely határozott hangulatból indul ki s ebbe az egy színbe mártotta bele az egész festményét. Zola mindig szívesen kaczérkodott a valósággal, gyakran csak azért, mert azt remélte, hogy igy műveinek hatását biztosítja s hogy a tudományos lelkiismeretesség hírét hódítja meg. Valójában azonban a valódi élet nem volt más ő rá nézve, mint képzelete munkájának anyaga. A színpadon ritkán ért sikert Zola Emil. A helyzetek rövid tömör csoportosításához nem értett, ő csak ott érezte otthonosan magát, ahol szélesen, lírikus hangulattal alkotott leírásokat nyújthatott. Zola neve minden időkre fönmarad az emberiség történetében, nagyszerű művei: a Rougon-Macquart és a Három város czimü regények örök emlékjelei maradnak a tizenkilenczedik századnak, ennek a századnak melyben a nagytőkék erőre kaptak, amelyben a szellemi élet és az érzésélet minden ponton túláradt A Rougon-Macquart sorozat a szövevényes modern élet egész gépezetét tárja föl. A polgári osztály legfontosabb műveit- a pénzt a művészetet, a hadsereget, a tudományt, a hivatalnoki Scanned by CamScanner
