Székes-Fejérvári Naptár, 1903 (31. évfolyam)

Általános rész

no

Hát el is indútunk, még peig gyalog; mer aszondi ja tisztelendő júr, hogy a gyalogolás port, oszt ez igen használ a zegíssígnek.

No, hát nyeltünk is a zúton port döglísig, de nem mondhatnám, ho használt vóna; ú lácczik, csak a zuraknak válik egíssígire.

Azír elértünk Dévémbe.

Aszondi ja tisztelendő júr:

— No, most elől mennyünk be jebbe a kocsmába, oszt kávézzunk.

— No mondok, én inkábbb ekkis bort kávézok.

Úgy is vót. Osztán oszt kibillegtünk a hegy ódalba, hogy menníz- zük Árpád apánkat.

Aszondi a tisztelendő júr:

— Ahun van Árpád apánk!

Hát odanízek, hát csakugyan ott bigygyeszkedik ennagy ócska ösz- szedűlt kastélba ennagy kűczulapon ennagy ember.

— No mondok, csakugyan; peig én ászt hittem, hogy mán régen meghótt.

Aszondi a tisztelendő júr:

— Hajszen meg is hótt Árpád apánk; ecscsak kűbűl van csinálva.

— Hát akkor hogy mászott fel a kűczulapra?

Hát aszondi, feltettík rá.

— Hát iszen mondok, akkor ez csak ollyan kűember, mint nálunk a Tisza hígygya mellett Nepomoki János, csakhogy észt Árpád apánknak nevezik.

Aszondi a tisztelendő júr:

— No nízze csak kend, ott a vízen túl már nímet főd van.

— No mondok, nem lácczik rajta; az is ollyan főd, mint aki ideját van; a nímet ászt a fődet bizonyosan tőlünk vette jel. . .

Haza osztég a gőz csónak hozott bennünket.

Gyüvet-menet, minden jó lett vóna, csak egy vót a baj. Egy fináncz tés úr is vót velünk Pozsonbúl; valami Cziczának, Maczunak vagy minek hítták; csakhogy ollyan macska furma neve vót. — Oszt nem mertem elővenni a zacskót, a ki tele vót jó rakamazi dohánynyal, mer filtern, hogy meg finánczoli.

Hjába monta a tisztelendő júr:

— Gyúcscsík rá kurátor úr!

— Mondok nem esik jól, — peig csakúgy folyt a nyálam a pipa után.

így megbűtöltetett engemet a fináncz.------------------Scanned by CamScanner