Székes-Fejérvári Naptár, 1902 (30. évfolyam)
Szépirodalmi rész
100 Czigány napszámosok. A földbirtokos, mikor learatott búzáját gépelték ki, napszámos szűkében czigányokat is fogadott fel. < — De aztán a granariumba kell hordani a zsákokat. figyelmezteti őket. — Akár á turunybá is, — mondják a czigányok. Mikor a gép dolgozik s nagy por van, h/ngetnek a czigányok s meg is kérdi egyikök: — Hát mindig igy megy ez: — Hát hogy menne, persze hogy igy! Meg is ugrott a fele. Mikor a zsákok este tele vannak, mondja a gazda a kevés ott maradinak, hogy hordják a granáriumba. Ezek csak néznek, hogy ők azt nem bírják. — Micsoda! Hisz azt mondtátok, hogy a toronyba is felviszitek, ha kell! — Igen, kirém álásán, a zsákokát vissük is, csák tessék kisórátni belílek á búzsát! A hol különb posta van. Egy falu postát kapott s kiskereskedő neje lett a postás. A ház elején volt a kis bolt, a hol a férj árult s ide küldtek a parasztok, ha kellett nekik valami, mondván: — Eredj, fiam, a postára eczetért, vagy sóért! Történt, hogy egyik gazda fát vitt eladni a városba, de elfeledte megkenni a szekér kerekeit, hát egyszer csak elkezdenek nyikorogni az utón. A városba érve, egy házon meglátja a nagy postás czimert. Nyugodtan bemegy az állami postahivatalba és kér szekérkenőcsöt. — Atyafi, — világosítja fel a postatiszt, — ez a postahivatal, itt nincs szekérkenőcs, menjen a szatócshoz. A gazda egyet pödör a bajuszán s mondja: Micsoda posta ez, a hol szekérkenőcs sincs ? De már ennél kümb a miénk! Jó kívánság. Feleség (zeneszerzőnő a zongoránál). Édes Samukám, hogy tetszik neked legújabb szerzeményem, az >Utolsó órám«? Férj. Bárcsak az lenne! Scanned by CamScanner
