Székes-Fejérvári Naptár, 1902 (30. évfolyam)
Szépirodalmi rész
66 Igen! mélyen tisztelt olvasóim! igy történt s kérem önöket ^ engedjék meg, hogy Pali bátyánk lelkületébe tekintve, csodálatos álmainak megfejtésébe bocsátkozzam. Különösen azokat kérem, a kik a szép nemhez számítják magukat, ne botránkozzanak meg rajta, hogy én Pali bátyánk csodálatos lelki világát egész valóságában szemeik elé tárom. Mert az Ő álmai különösek, mondhatnám érdekesek, az ő egyéni szempontjából azonban pláne gyönyörűségesek valának. Képzeljék önök, az álmodta, hogy a feleségét ütötte. Pardon! ismétlem még egyszer, hogy csak az ő egyéni szempontjából volt az az álom gyönyörű, ránk nézve legfeljebb érdekes lehet; hogy miért? Azt is bátor leszek kifejteni. Pali bátyánk a farsangban ülte házasságának harminczadik évfordulóját. Tehát túlestek immár a 25 éves jubileumon, sőt a 30 éves háborún is és ez alatt a 30 esztendő alatt Pali bátyánk egyebet se tett, csak hallgatott. Nem azért talán, mert: »a bölcs hallgat«; hiszen bölcsnek bölcs volt ő, a miről a legékesebb tanúságot a falubéli kupaktanács tehetne; nem is azért, mert Amália, az ő szerelmetes oldalbordája szintén nem beszélt volna; korántsem! hanem azért, mert ha Amália asszony beszélt, akkor Pali bátyánknak hallgatnia kellett, mivel pedig Amália asszony mindig beszélt, igy Pali bátyánk soh’sem jutott szóhoz. Most már tessék azt elgondolni, hogy ez igy volt 30 hosszú esztendőn keresztül, télen és nyáron, szárazon és vizen, éjjel és nappal. Megunta, — tessék elhinni különösen tisztelt hölgyeim és uraim — megunta testéből és leikéből. No de hát mit tehetett, mikor Amália asszony nem akart hallgatni akkor, a mikor ő beszélni akart, a mikor olyan rövidesen kifizette egy-egy: te lump! te éhenkórász ! te naplopó! te korcsmatöltelék! és egyéb hasonló kifejezésekkel, a melyeket Pali bátyánk nem érdemelt meg, lelkére mondotta akárhányszor, hogy nem érdemelte meg. De Amália asszony nem értette meg az ő érzékeny szivét. Bezzeg másként csinálta ezelőtt 30 esztendővel, mikor Pál urat szerelmének illatos rózsaszálaival magához bilincselte. Akkor tudott szépen szólni, hamiskásan mosolyogni, kaczérkodni, sőt volt rá eset, hogy Pali bátyánkat egy Ízben — a mint akkor ő mondta — az őrülésig féltékennyé is tette. De most! most már kitanult mindenből; nem talált másban hibát, csak Pali bátyánkban; nem volt útjában más, csak Pali bátyánk; ha fölkelt, ha lefeküdt, ha jó kedve volt, ha rossz kedve volt, mindig csak Pali bátyánk húzta a rövidebbet. Úgy hogy Pali bátyánk sokszor, de nagyon sokszor megutájta már az egesz világot, sőt volt idő, midón keservében azért fohászkodott, hogy az angyalok vigyék fel őtet a szép menyországba, de de mellesleg akkor is fohászkodott egyet, hogy csak úgy, ha Amália asz- szonyt oda be nem eresztik. Egyébiránt úgy félig-meddig meg is volt erről győződve, mert ha túlterhelt gyomorral álmodott is, akkor sem tudta elScanned by CamScanner
