Székes-Fejérvári Naptár, 1902 (30. évfolyam)

Az év története

54

felelt a várakozásnak. Magvas, szívből fakadó beszédét szűnni nem akaró éljenzés követte, s a mi ezután történt, az az ünnepély ölökké feledhetetlen pontja volt. Öregek és fiatalok, főpapok, generálisok és miniszterek, szóval egy igazán illusztris közönség oly igaz érzéssel énekelte el a Szózatot, hogy nem egy szempillán reszketett a hazafui lelkesedés gyöngye, az átérzett és jól megértett hazaszeretet könnycseppje. Majd rövid idő múltán Havranek József polgármester az ő szokott ékesszólásával emelte fel a lelkeket arra a magaslatra, a hol feledjük a mindennapi élet aggodalmait s átadjuk egész valónkat a szeretet, a hála, a lelkes emlékezés ünnepének. Az általános tetszés viharos éljenzésben tört ki, melynek végszavai csak Darázs bandájának megfinomult akkordjaiban némultak el. Vig kedély, élénk eszmecsere jellemezte ezután is az együttlétet, a mit Bárnál Ignác szállodás jó italai s elismert konyhája nagyban elősegített. Hét óráig maradtak együtt e helyen az ünneplők, a mikor a színházi előadás kezdete vetett véget a széles jókedvnek.

Kivilágítás és fáklyásmenet.

Az ünnepségek során magasan kiemelkedett a déli vasúti műhely munkásainak nemes lelkesedése, a nagy költő szelleme iránt lerótták kegyeletük adóját. A nép ünnepe volt az, a mit ők rendeztek, annak mesterkéletlen, őszinte érzelmeivel. A zenekar kísérete mellett fáklásmenetben felvonultak az Apácza-, Zöldfa-, Kórház-, Szarka- és Kossuth-utczákon, továbbá a Megyeház-téren át a költő szobrához s ott az ő egyszerű modorukban igaz lelkesültséggel ünnepélyt rendeztek. A dalárda elénekelte a Hymnust, utána Orbán Ferencz ünnepi beszéd kíséretében megkoszorúzta a szobrot, majd a Szózat eléneklését szavalat követte. Miután Hedrik József elszavalta Vörösmarty »Az élő szobor« czimü költeményét, melynek elhangzása után a »Szent az érzet« kezdetű ének, a Hymnus lelkesítő akkordjai mellett befejezést nyert az ünnepély. A fáklyásmenet folyamán a város fényárban úszott s az utczákat betöltő ember áradat nem egyszer viharos éljenzéssel jutalmazta a derék munkások fáradhatlan buzgalmát. E minden tekintetben kitünően sikerült ünnepély rendezése, melyben a nép őszinte érzelme s lelkesedése oly impozáns módon nyilatkozott meg, Rauscher Béla főfelügyelő nemes buzgalmát dicséri.

Díszelőadás a színházban.

A lefolyt nagyszabású ünnepélyek méltó befejezést a színházban nyertek, hová mégegyszer összegyűlt a díszes ünneplő közönség hogy nagy költőnk szellemi világában gyönyörködve annak szépségem megihlüljön. A nagy szellem, kiről annyit beszéltek e napon, itt mintegy Lzállotf közlnk,

Scanned by CamScanner