Székes-Fejérvári Naptár, 1902 (30. évfolyam)
Szépirodalmi rész
107 — Maliczia. Szobalány (úrnőjének vőlegényéhez.) A nagyságos ur ma ily korán távozik? Ur. A kisasszony rosszkedvű, fáj a foga. Szobalány. Azt csak úgy mondja, hogy elhigyje a nagyságos ur, hogy a fogai nem hamisak. Jól játszott Színész. Nos, hogy tetszettem önnek a mai darabban? Jói mulatott? Kritikus. Oh igen. De tegnap sokkal jobban. Színész. Dejszen tegnap nem is játszottam! Kritikus. No épen azért. Letromfoíta. Ószeres. Itten minden kigondolhatót lehet kapni a legjutányosabb áron. Diák. Ha mindent lehet magánál kapni, akkor ostobaságot is árul ugy-e bár? Ószeres. Azt már eladtam, úgy hiszem, az édesapjának és mint látom, maga örökölte tőle. Megadta neki. Hölgy (a spiritizmusról beszélgetve). De kedves doktor ur, magam is szemtanúja is voltam, hogy négy gyönge nő két órai ülés után egy súlyos tölgyfaasztalt tánczra perditett. Doktor. Igen, nagyságos asszonyom, hiszen az okosabb utoljára engedni kénytelen. ____ Magától lyukadt ki. Használt jegyet talált az ifjú Mózsi, a kis handlé, fel is ül a vasútra hogy ő is utazzék az első állomásig, hazajöhet gyalog is. Mikor a kalauz belép, látja Mózsi, hogy az utasoktól elkért jegyeket átlyukasztja, hozzá érve, siet mondani: — Ne fáradjon ezzel, az enyém mán ki van lyukadva magától. Scanned by CamScanner
