Székes-Fejérvári Naptár, 1901 (29. évfolyam)
Szépirodalmi rész
Scanned by CamScanner a fiúcskához az öreg erdész vizslája gazdáját. Kis vártatra a megnyílott ajtón belépett az öreg erdész ki leányát fejbólintással üdvözölvén, fegyverét a szegre akaszta beteg fia fekhelyéhez sietett. , ,, л л _ .Jaj, apus 1 sóhajt ez fel, fekhelyéről felemelkedve, de arra nyomban erőtlenül hanyatlott vissza. Szegény fiam! szólt mentegetőzve az öreg erdész, - soká várattalak benneteket, de az idő oly zord volt, hozzá meg a, vendéglőbe jött az öreg uraság is s elkezdé örökös panaszát penzgyüjteményérol, mit végig kellett hallgatni, mert különben megharagszik. De mi van veled kis naplopó? Még csak most veszem észre, hogy beteg vagy. — Milyen láza van szegénynek! — szólt aggodalmasan. Fáj valamid fiam? Majd ágyadba viszlek, — ne sirj ? A gyermek félig felemelkedve izgatottan kiáltott fel: Apus, Rózának meg kell halnia! — Meghalni? — miért? — Mert megcsókolta a kisértet! Róza halk sikoltással ugrott elő, hogy a gyermek száját befogja, de atyja gyengéden visszatartotta s szánakozva szólt: — Szegény fiú képzelődik, holnap orvost kell hivatni. — Mi az képzelődni apus? — kérdi kíváncsian a gyermek. — Érthetetlen dolgokat beszélni, mint mikor álmodsz — magyarázd gyorsan az öreg. — De én nem álmodom, — tiltakozott önfejüleg a gyermek, — ébren voltam és láttam, mikor Rózát a kisértet ma este az ablaknál átölelte és megcsókolta. Nagy fekete bajusza és szakála volt. Őt is Lajosnak hívta Roza, mint engem. Juj, úgy félek még most is, hogy Róza meghal. A megrémült Róza ijedtében arczát mindkét kezével elfedte s remegve várta atyja válaszát, vagy hozzá intézendő kérdését. Íz öreg erdész lányához lépve elrántotta annak kezeit az arczról s szigorú tekintettel s - „Beszélj hát!“ - szavakkal förmedt „ „ szigorú хеш ... . , ” lormeat a remegore, miközben ujjaival bajuszát podorgete, m rendesen nagy felinduláskor volt szokása. Róza torkát azonban a félelem oIvAn«™’™. . képtelen volt válaszolni. olyannyira osszeszorita, hogy — Tehát a kisértet adta azokat? — kérdi • > - Qi miközben az ibolyákra mutatott a leány keblén g iróniával, — Beszélj tZ eSte Valaklnek a gomblyukában láttam azokat. Az adta ? E haragosan kiejtett szavak vésre „i«, „к mennyiben kezeit összekulcsolva könvörp-nlo angra taIáltak és a yvrgoieg szolt a leány: _ 84 — I i
