Székes-Fejérvári Naptár, 1901 (29. évfolyam)
Szépirodalmi rész
— ho hogy királyunkat üdvözölje. A piruló kisasszonyok közül Kürschner főpolgármester Matild leánya egy alkalmi verssel üdvözölte királyunkat. A zenekarok rázendítettek az osztrák néphimnuszra s a királyi fogat tovább indult. Mire a császári palota elé ért, gyors egymásutánban eldördült százegy ágyulövés királyunk tiszteletére. A palotába vivő lépcső első tokán Auguszta császárné és a herczegnök üdvözölték a magyar királyt. A királyunk kezet csókolt a császárnénak, aztán karját nyújtotta neki és igy ment be a kastély fogadótermébe. Mikor Ferencz József belépett a palota kapuja ., kitűzték a kastély ormára a magyar- és osztrák lobogót. + Az esti diszebéden Vilmos császár fölköszöntötte királyunkat, atyai barátját s a hármas-szövetséget dicsőítette, a mely a béke védö- sánczát képezi Európára nézve. Kilencz órakor takarodó volt, a melyen több mint ezerhétszáz zenész vett részt. Közben kivilágították a várost, a mely tündéri fényben úszott. Sok helyen magyar színekben tündökölt a villamos láng. A királyi palotából hét fényszóró vetette szét szemkápráztató sugarát. Ez a nap örökre feledhetetlen lesz királyunk előtt. A németek maguk mondták, hogy ez az ünneplés inkább a magyar királynak, mint az osztrák császárnak szólott. A berliniek különösen el vannak ragadtatva a magyaroktól s ríton-útfélen kimutatták irántunk való meleg rokonérzetüket. I. Nem tudom, hogy mi a bűnöm? Hogy oly korán itt kell hülnöm. Nem ismertem meg egyebet Csak koporsót, szemfedelet, Isten, hisz még nem is éltem, Oly rövidre szabta éltem, Hogy a mikor jó anyám szült, Szivem abb’ a perczbe kihűlt. Hanem azért, csak hiába, Megkeresztelt a jó bába Áromberki Víg Teréznek; Hát pogánynak még sem néznek, Ha a menyországba szállók, Angyalok sorába állok, Ha a bába tán meg sem keresztel, És utamra név nélkül ereszt el, Jobb lett volna; mert akkor a halál Olyan könnyen rám nem talál. Ha nem tudott volna kinek híni, El sem tudott vón’ magával vinni. Scanned by CamScanner Nevető feifák. и. Itt nyugszik Kukucsi Márja Kinek az faluba nem vót párja! De bár a legszebb asszony ű vala, Mégis a heptikába meghala. És az forrólázban úgy kiége Hogy oda lett minden nagy szípsége. Megadással meghótt, Mert hát úgyis muszáj vót. III. Nem szóltok én csak egy szót, Hanem mindenkinek jót Kévánok halálom után, Én mán a mennyekbe jutván Csányi Esván. Végkíp halott lettem, Az halálban mán megfeneklettem. Mindörökké. 1874-ben Korelaidényben.
