Székes-Fejérvári Naptár, 1901 (29. évfolyam)
Szépirodalmi rész
73 aggatta. Majd beleültette a czifra, csinos jószágot és az arát az angolokért küldte. Lin-Csung angolul megmagyarázta a két menekültnek, hogy most itt az ideje, hogy bevigye őket a konzulhoz, de egyúttal megkérte őket, hogy engedjenek leánya szeszélyének, előbb vigyék őt a palankinjában körül a városban. Az orvos a kis leány megmentési tervére gondolva, szivesen beleegyezett és egy csónakba szálltak a palankinos leánynyal egyetemben. A csónak messze kötött ki egy remek városrész előtt, hol csupa pagodák kupolái látszottak. Az utczák telve voltak néppel, kik ügyet sem vetettek a palankint vivő két idegenre és a benn ülő leányra. Lin-Csung egyszerre csak azt parancsolta a két utasnak, hogy tegyék le a leányt és kövessék öt egy szűk utczába, hol csapa kertek kerítései látszottak és hol Lin-Csungnak egypár gyanús ismerőse várt. De a leány makacsul sikongatott: Nem! Nem! Ö még menni akar! Majd később visszatérhetnek ide! Lin-Csung morgott egy nagyot, mert a két utas már czipelte tovább a kisleányt az általa mutatott irányba. Egyszerre a leány felintett egy nagy palotára s ott a konzulátus angolországi czimerére mutatott. Orömrepesve hagyták el mindketten a palankint és a palota felé rohantak. A leány utánuk, de ezt dühös és tervében kijátszott apja durván megakadályozá. A két angol felmenve, a konzulnál panaszt tett, hogy őket oly hajón tartották három hétig fogva, hol életük sem volt biztonságban és hogy az ő kereskedelmi hajójuk roncsolt állapotban, de még elég áruval itt van valahol a város másik részén, a kikötőben, egy árboczoshoz lánczolva. A konzul azonnal intézkedett, hogy utasaink még aznap egy Európába utazó gőzösre vitessenek, mondván: bizony ha európai ide betéved, igyekezzék menekülni, mert itt a nép utálja, gyűlöli az idegeneket. Midőn a két utas a palota kapujába lement, hogy megköszönjék kicsi megmentjüknek jóságát, a palankinban ott találták öt — megölve. Hogy apja mészárolta-e le, vagy önmagán végezte el a harakirit, apjától való félelmében, azt nem tudták meg soha. De a palankint kicsi megholt úrnőjével bevitték az Európába utazó hajóra, a honnét az orvos eltemette abba a tengerbe, melynek hajóján ez a kis penészvirág szinü leányka született, — kinek szive méltó lett volna szebb hüvelyre és boldogabb életre! Ez a palankin története. — Köszönöm a szép mesét! felelem, de ki is szálltam a palan- kinból, mert, amint hátra fordultam, láttám, hogy az orvos zokogott. Beksics Gusztávné. Scanned by CamScanner
