Székes-Fejérvári Naptár, 1901 (29. évfolyam)
Szépirodalmi rész
69 A PALANKIN. * gp°r a görög szigeteket elhagytuk, hogy Alexandria felé igyekezel zünk, kitört a vihar. Éppen a parancsnokkal és a hajóorvossal e beszélgettem, az enyémekröl persze. Kandia szigetének kőkrokodilus forma alakját vizsgálgattam és »- minthogy karácsony szombatja közeledett, hátrahagyott kis családomra gondoltam, hol már megvették a fenyőfát, melyet holnap este nélkülem fognak kivilágitani. A parancsnok érdekes, halvány arczán a vihar kitörésekor fájdalmas rángást láttam, de mivel magam is respektáltam a tengeri betegséget, hamar a hajóorvos felé fordultam, kérve, ne hagyjon itt a fedélzeten egyedül Meglepetésemre az atléta-termetű orvos már eltorzult arczczal szenvedett és a hajó korlátján is kihajolt. Rögtön követtem példáját. A parancsnok egy üvegcsét szagolgatva hátrahajolt székében. — Pompás két védő ! — gondolám magamban. — Ezek miatt a czápák bekaphatnak, ha a korlátra mélyen Jiihajolok és rosszullétemben kiesem. Egyszerre csak elkiáltja magát az orvos, hogy hozzák föl az ö „palankinját“ ! —■ Ahá, — gondolám — a Moktor már nem tud lemenni saját lábán, hát hordszékben viteti le magát. Csakhamar felhozott két matróz egy sárga selyemfüggönyös palankint, pompás kivitelben. Bambusz-nádból fonva és selyem üléssel. Letették a palankint és én kérdőleg pillanték a hajóorvosra, hogyan fog ebbe a kis kalitba belebujni, midőn az ö parancsára engem dugtak belé. Pompás ülés esett benne és a lezárójára, mely kis asztalt képezett, oda tétetett nekem két kis mandarint. Én szó nélkül ettem meg e kedvencz gyümölcsömet és a vihar daczára jobban lettem. Hátra dőltem a palankinban és nagy részvéttel kérdeztem a , doktort, bogy betegnek érzi-e magát. — Az első hullámcsapásnál rosszul leszek és mig a tenger el nem simul, szenvedek, mint egy helota! — Hát miért lett akkor hajóorvos ? — Mikor tengerészorvosi pályámat megkezdtem, semmi bajom sem volt. Évekig utaztam Indiába, sőt Kínába is kereskedelmi hajókon, ■ Scanned by CamScanner
