Székes-Fejérvári Naptár, 1901 (29. évfolyam)
Szépirodalmi rész
60 nyilason át, az ovál alakú üregbe kellett beledobni. Ez volt a szerencsétlen kivégzett temetése. Borzalom fogja el az embert, midőn ezen történeteket elmesélni hallja. Szinte látni vélem a szerencsétlenek kínos haláltusáját és^ hallani vérfagyasztó kétségbeesett kiálltásait, midőn a halál közeiedtet érezve a szabadulás minden reményétől megfosztva, talán már óhajtották a halált, mely megváltotta őket e borzalmas kinszenvedésektől. Nemrégen az üreget felbontották és a még meglevő csontokat tisztességes eltemetésben részesítették. Megkönnyebbülten lélekzettem fel, midőn a lépcsőn feljőve, az Isten szabad .ege alatt éreztem magamat, hol teli tüdővel szívtam magamba az ott lenn annyira nélkülözött tiszta levegőt. Elhagyva az éhező tornyot, vezetőnk ismét egy iszonyú emlékezetű kinzó kamrába, a fekete toronyba vezetett. Ebben a toronyban egy szétnyitható vasasszony volt, belsejéből éles kések állottak ki, ide tették be az elítélteket, kiket azután a becsapódó szobor kései össze-vissza vagdaltak, képzelhetni, milyen borzasztó kínok között halt meg a szerencsétlen elitéit. A szobor már nincs a toronyban, csak a helyet mutatják, a hol hajdan állott. Ezeken kivül hasonló kivégzésekre szolgált még a Miklós és a Fehér torony. Szinte örültem, midőn elhagytuk e helyeket, hol a szerencsétlenek kiömlő vérétől áztatott földet most minden utógondolat nélkül tapossák, hol megkapó ellentétet képez az, hogy a hol azelőtt a halálmadár suhogtatta kegyetlen, véres szárnyát, ott most a béke szelíd madara, a galamb rak fészket, engesztelvén evvel is némileg, az őrök égbekiáltó, megbocsáthatatlan bűneit. Ezek után a királyi vár megszemlélésére indultunk. A ki a királyi várat a mostanihoz hasonlónak képzeli, a ki gazdag aranyozással és pazar fénnyel berendezett termeket óhajt látni, az nagyon csalódik, mert a királyi palotából, néhány mulatságra szánt termet kiveve, száműzve van a fény, a pompa, helyette a legegyszerűbb bútorzat és berendezés talál helyet. A széles márványlépcsök helyett csak egyszerű falépcsök vezetnek az emeletre. Beléptünk az Ulászló terembe, mely hódoló termül szolgált, itt tartotta a király a kihallgatásokat. A rógi lovagjátékok 15á7. és 1548. évben itt tartattak meg. Ez a terem 68 méter hosszú, 19 méter széles és 13 méter magas. A balról vezető ajtón át az országgyűlési terembe léptünk, hol az utolsó országgyűlés 1547-ben tartatott V. Fer- dinánd király alatt. A trónt egy vörös bársonnyal behúzott baldachinos Scanned by CamScanner
