Székes-Fejérvári Naptár, 1901 (29. évfolyam)
Általános rész
A százesztendős jövendőmondó. Az operenczián túl ott Egyiptomban, Az egeket érő nagy piramisokban, Sahara pusztáján soká jártam-keltem, Hol a bölcsek kövét végtére felleltem. Hol a Memnon szobra napfelé fordulva, Mely sok ezredévnek jeleit mutatja, Napfelkeltekor, a szellemeknek hangján, Mely az orgonához nagyon hasonlítván, Szólal meg és minden kérdésekre felel: Onnan Szilveszternek éjjelén jöttem el A titkos jövendőt megkérdezvén tőle, A mit jónak látok elmondom belőle Mert hej sok bijt, veszélyt emlegetett [nekem, De azt ismételni nem nagyon szeretem. A Memnon szobrától tehát a mit tudok, Ezen esztendőről én mindent elmondok Azért hallgassatok tehát jóslatomra, Nem számitok érte semmi jutalomra: Megmondom előre a térés mezőkben, Búzaföldeken, a kertekben, erdőkben A tél, tavasz, nyár, ősz mily napokat ho[zand, És az időjárás majd mikép változand. A tél. A tél elég zordon fog az idén lenni, És ki fog magáért derekasan tenni, Azért a szőlőt fedd be idejekorán, ’ Fáidat kertedben kötözd be szaporán, Es hogy más kárt se vallj, vigyáz ólaidra, S udvarodban levő apró marháidra, Mert a farkas, róka a faluba bejár, Its ha nem vigyázol, érhet aztán nagy kár. Szerezz be házadba előre tüzelőt, A hizókat ölesd le karácsony előtt, És jó szomszédokkal üld meg a disznótort, A hon jóvoltáért is igyál pohár bort. A tavasz. Ha a tavaszi szél a föld kemény fagyát Végképen kiszívja, a tél hamar megy át « ■ Scanned by CamScanner
