Székes-Fejérvári Naptár, 1900 (28. évfolyam)

Szépirodalmi rész

— 58 —

«

valamikor, nem is olyan régen, a szegedi színház festett világát . Pikó Nelli szivet ugrató, kedves éneke szőtte be vonzó gyönyö- , rüséggel. A kis Nelli, örökké eleven, lágy rajzú alakja; örökké ® együgyű, kormos szeme; sötétlö, hullámos haja, mint holdról a sugarak, úgy ragyogtak le róla. Előkelőén egyszerű . . . mesés, mesésen szép volt mindig.

Nellit uralta a nézőtér, a színpad, a város apraja-nagyja egyaránt. Bár kedvelte a hódoló közönséget, pályatársai körében tartózkodott legszívesebben, pajtása voit ö ott a súgótól kezdve a direktorig mindenkinek. Simuló természete kiszedte még az asszonyszinészek szivéből is az irigykedés mérges fulánkját. Az ő serkentő szava élesztgette kartársainak el-ellankadó buzgalmát.

Megesett a szive a nyomorgó kellékesen, Pali gyereken is, a ki porolás közben hallatta csengő hangját, minthogy este, a lámpák előtt, csupán néma szerepekre volt kárhoztatva. Nelli addig csengett, addig- addig hangolta mogorva igazgatóját, mig Pali végre belekerült a kórusba. Midőn ez előléptetésről Pali gyerek értesült, bömbölő bőgésben nyilvánult öröme: kilyukadt alatta a világ feneke, azt hitte, hogy öröm- könyeiben úszik valahol a menyország kettős közepén.

Ahogy föleszmélt — a hála érzése kezdte keblét háborgatni. Keresgélt zsebeiben — nem volt ott fületlen gombnál egyéb. Gondolt nagyot és merészet: kölcsönbe kért egy szakajtót, s azt tudta és enge- delme nélkül a buffó romlatlan hitelének rovására teli hozta ibolyával a virágos boltból. Előadás előtt a szakajtóval Nelli öltözőjének ajtajához lapúlt, s a hogy pártfogója kirebbent fészkéből, fejére boritá az ezerszál ibolyát.

A meglepett Nelli megölelte, megcsókolta a bambán makkogó fiút, felkapott egy marék ibolyát, s felét a maga, felét Pali kebelére tűzte.

— Palikám, ha lész, faragok én még belőled embert! szólt ka- czagva és tova lejtett.

Állt — állt Pali dicsöülése színhelyén. Elgondolta magában, milyen szép is volna az, ha ö belőle tenorista válnék, Nellivel kettősbe

Scanned by CamScanner

A m ú ® a halála.

Irta: Gersei Miklós.