Székes-Fejérvári Naptár, 1900 (28. évfolyam)
Szépirodalmi rész
42 haláláról szóló álmokat, vele együtt hiszi e csodás elköltözés regéit és misztériumai c. Nincs a világnak költője, kinek határozottabb egyénisége, logi- kusabb életpályája volna, mint Petőfinek. Ha költeményeiben lapozunk, világos előttünk, hogy kezdettől, első dalától fogva érezte, hogy költő, még pedig nagy költő s ezt önérzetesen tudtára is adta a világnak. Előre látta, várta nemzete nagy küzdelmét, tudta, hogy a küszöbön álló nagy forradalomban reá nagy szerep vár; megérezte, megálmodta, mikor még sejteni sem lehetett és sietett a központba, hogy jelen legyen, a mikor a végszó elhangzik s az ő szerepe kezdődik. Lelkének minden idegszálával érezte a kitörő vihart; a viharmadár izgatott nyugtalanságával érezte közelgését s várta az első villámot. Megálmodta a forradalmat, előre megjósolta csodaszámba menő végét; még az sem volt titok a látnok szellemének, hogy hitvese mily sorsban részesíti emlékét. A „szabadság, szerelem“ dalnoka sejtette, hogy az előbbiért meghal, másik nagy eszménye pedig hűtlenné válik sírjához. Nem csupán „Szeptember végén“ czimü müvében ragyog felénk csodás fenségében az igazi vates, nem csupán az „Egy gondolat bánt engemet“ kezdetű versben bámuljuk ezt a csodás jövőbelátást, de egyéb kevésbbé emlegetett költeményeiben is. Verseinek 1842—1845. közt írott cziklusában van a „Háborúkat ál- modám“ czimü költemény, a mely igy végződik: Ugy-e lányka, a menyegző napján Menni és meghalni szörnyű vég ? És mégis, ha rákerülne a sor, Úgy tennék, mint álmomban tevék! „Véres napokról álmodom“ czimü verse is ily előérzete a nagy időnek. Vagy „Mit csinálsz, mit varrogatsz ott“ czimü versében: Sejtek, sejtek én valamit, A jó Isten tudja, hogy mit, « De elég, hogy szól sejtésem, Varrd meg azt a zászlót, feleségem 1 Holta regébe illő, megfejthetlen csoda, de mégse más, mint a mily véget álmodott magának Petőfi, mint a hogy azt megjósolta és előre látta. * Julius 30-án Petőfit ünnepelte az ország, Petőfi szellemének hódolt a nemzet. Az ország fővárosában, a költő csodás eltűnésének színhelyén: a segesvári csatasikon összepontosultak az ünnepek, de mint Homérosz születésének dicsőségéért versengett vala Hellasz hat kitűnő városa, úgy igyekezett megünnepelni a haza minden városa és faluja azt a napot, vagy csak órát és futó perczet is, a melyet falai között tölte el Petőfi Sándor, életének változatos pályafutásából. Scanned by CamScanner
