Székes-Fejérvári Naptár, 1900 (28. évfolyam)
Szépirodalmi rész
Ill pitása tekintetében, s az ily külön szerződésben kikötendő feltételeket a színigazgató részére mindegyik szerződő fél függetlenül s a színigazgatóval állapítja meg.« Az 1895—97. próbaévre közösen megválasztott már az első £ily színigazgató: Dobó Sándor is tetemes anyagi veszteséggel működvén mind Székesfejérvárott, mind pedig Sopronban, mely utóbbi tősgyökeresen német nyelvű helyen a magyar színészet egyáltalában semmiféle pártolásban nem részesült, (a mint azt napjainkban is, mint Sopronban lakó, sajnosán tapasztalom) a két fél közötti szerződés már 1897. évi január hó 15-ikén felbomlott s a székesfejérvári színházi részvénytársulat a színház idénybél létéi tárgyában önálló rendelkezési jogát visszavette. 1897. évi január hó 15-ikén írja Gebhardt József, soproni polgármester, a részvénytársulat elnökéhez: ’Minthogy a magyar színészet erkölcsi és anyagi támogatása végett a vezetése alatt álló részvénytársulattal kötött egyesülésünk folyó évi virágvasárnapján lejár, tisztelettel értesítjük a tekintetes Czimet, hogy ezen egyesülést nem óhajtjuk megújítani, a mi különben is most már azon okból sem volna lehetséges, mivel, a mint értesültünk, a székesfejérvári szinházrészvénytársu- lat, Sopron város teljes mellőzésével, színházára, a jövő sziniévadra, már pályázatot is hirdetett. Az 1897-ik esztendő azonban egyúttal végét jelenti a székesfejérvári színházi részvénytársulatnak is. Mielőtt a székesfejérvári állandó magyar színház történetét, a jelenig vezetett fonállal, befejezném, hadd következzenek itt még a részvénytársulat feloszlására vonatkozó egynémely nevezetesebb okmányok hiteles másolatai. A részvénytársulat 1896. évi november hó 17-én a következő átiratot intézte Székesfejérvár szab. kir. város közönségéhez: »Tekintetes Törvény hatóság! Huszonöt év előtt, mikor a magyar színészet a létért folytatott nagy és nemes küzdelmével helyet biztosított magának a hazafiak szivében, a fővárosokat kivéve nem volt állandó és méltó hajléka Thália papjainak. A nemzeti öntudat és erő ébredése — 1867 — után, mikor már kezdett »nyelvében élni a nemzet«, széles e hazában felhangzott a panasz, hogy a magyar színészetnek nincs otthona, a nyelvnek nincs temploma. Székes- Fejérvár szab. kir. város hazafias polgársága megértve az alig felszabadult édes anyanyelv esdeklő szavát, részvénytársaságot alakított, megelőzve az ország nagyobb városait, hogy a magyar színészetnek ős városunkban állandó és méltó otthont emeljen. Székesfejérvár szab. kir. város áldozatkész közönsége ingyen telket ajándékozott a színház czéljaira, s a részvénytársaságot alakító 372 részvényes 1O2.8OJ frttal járult a színészet ügyének támogatásához. Az építés megkezdetett s a mily mértékben haladt az építkezés előre, ép úgy növekedett a polgárság érdeklődése és hazafiui öröme. Még nem Scanned by CamScanner
