Székes-Fejérvári Naptár, 1899 (27. évfolyam)
Szépirodalmi rész
78 Megpróbáltam. Szétnéztem egy kicsit. Sok szép leán}^ volt ott я Margitszigeten. Egyiket elviszem tánczolni, gondoltam magamban. Az bizonyosan nem log tetszeni Eveimnek. S odamegyek fodor Klárikához * • • hiszen ismered, az a tüzes fekete szemű, barna leány. Az épen arra való. Szeret egy kicsit kaczérkodni is. Már vagy hét-nyolcz éve, hogy jarja a bálokat. Hogyne ismernéd? Az atyja törvényszéki biró. — Nos ? — Mikor a táncz ntán viszamegyek Evelinékhez, Sziits mama ajkbiggyesztve fogad. „Nem is tudtuk, hogy maga olyan nagy tánczos.“ Evelin meg nem is szól hozzám, csak a tánczosával, egy csupasz szájú ficzkóval nevetgél. Megszólitom, hátat fordit. No lám, gondoltam magamban, neki szabad tánczolni, de nekem nem? Csak azért is visszamegyek Fodor Klárikához. „Jó mulatságot,“ szólt Evelin gúnyosam Egy szóval sem tartóztatott. — Hiszen ez kezdetnek kitűnő. Hát aztán ? — Aztán dühösen neki fogtam a tánczolásnak. Bosszantott, hogy Evelin csak oly fitymálóan bánik el velem. No megállj. Udvarlob erősen Klárikának s folyvást csak öt tánczoltatom. I)e a szünet felé fölébredt bennem a lelkiismeret, nem birtam tovább kiállni s visszamegyek Evelinékhez. f — Es aztán persze kibékültetek? — Dehogy, dehogy, — szólt busán. — Evelin rám sem nézett, Szücsné azonban majd elnyelt a mérges szemeivel. „Az botrány, amit Ön csinál.“ Mentegetni akartam magamat, de csak intett, hogy mehetek. No jó, hát megyek. „Várjon csak, kérem, valamit itt felejtett.“ S papirosba göngyölve ad ide valamit. A tapintásról megéreztem mindjárt, hogy a jegygyűrűm. — Hiszen ez nagyszerű siker, — kiáltottam föl; — hát még mit akarsz? — Várj csak bátyám, még nincs vége. Most hát szabad voltam; de nagyon keservesen esett ez a szabadság, mondhatom. S ha csak egy parányi biztató pillantást is kaptam volna. De nem, egy parányit sem. Megakartak alázni teljesen. Bizonyosan azt gondolták, majd lábaiknál látnak holnap. — És úgy lett ? Elmentél oda, te szerencsétlen ? Nagyot sóhajtott: — Már nem mehettem, ha akartam volna sem, mert már megint vőlegény vagyok. A Fodor Klarika vőlegénye. Hát erre használtad a visszanyert szabadságot? — Nem tehetek róla, — felelt busán; — a szerencsétlen természetem . . . aztán a dacz, az Evelin gúnyos pillantásai, a meleg nyári Scanned by CamScanner
