Székes-Fejérvári Naptár, 1899 (27. évfolyam)

Szépirodalmi rész

47

kében annyit tett volna, — hanem persze, hogy tehetett is, mert hiszeu császárné és királyné volt, a ki ily érzelmekkel viseltetett irányunkban.

Nem tagadom, hogy e tekintetben egynémely hazánkfia túlbuzgósága sokszor nem épen kellemes helyzetbe hozott. A sok eset közül csak egy esetet eralitek. 1867. tavaszán, mikor a koronázás ideje közelgetett, egynémely, különben igen tekintélyes pesti művész és műkedvelő (a levél még meg van és az illetők neveivel is szolgálhatnék) levelet intézett hozzám, melyben nem épen diplomatikus hangon szóltak bizonyos nem tudom valósággal létezett vagy talán csak képzelt intriguákról, melyek arra lettek irányozva, hogy a koronázás alkalmával Liszt koronázási miséje elő ne adassék; azután magyarázták ők nékem, hogy ilyen-amolyan befolyásom volna a királynénál és fölszólítottak, hogy e befolyást a Liszt-féle mise előadásának érdekében érvényesítsem. Elvittem e levelet magammal ö Felségéhez és nem tudom már, hogy miféle tekervénves utakon, de elvégre is úgy fordítottam a beszédet, hogy a levél tárgyát szóba lehetett hoznom. Elmondtam, hogy a magyar ember soha sem tud kibontakozni az illúziókból, hogy abból a tényből, mert ö Felsége tőlem oktatást venni kegyeskedik, mindenféle dolgok keresztülvitelére képesek egyebek közt arra is, hogy én ö Felségét rábírhatnám, miszerint Liszt miséjének előadása mellett érdeklődjék és a mellett szót emeljen. О Felsége mosolyogva hallgatta végig előadásomat — meg vagyok győződve, hogy keresztül látott a szitán, — mert végre azt kérdé:

— Hogyan szól az a levél ?

— Felséged engedelmével felolvasom.

A királyné végig hallgatta a levelet és nem szólt semmit. Ezzel a dolog látszólag véget ért és én többé nem is törődtem vele, vájjon előadják-e majd azt a misét vagy sem? Körülbelül egy hét múlva kezembe veszem az akkor Pesten megjelent bold. Frankenburg Adolf barátom által szerkesztett „1848“. czimii napilapot és abban egy hosszú dicséretet találok, hogy én milyen derék hazafi vagyok, mennyit teszek a hazai művészet érdekében, mert ime az én befolyásomnak sikerült kivinni azt, hogy mindan udvari ármány daczára Liszt koronázási miséje elő íog adatni. A kinek fogalma van ama kényes állásról, melyet Ö Felségénél elfoglaltam, arról a sok nyilt és titkos ellenségről, a ki az én akkori szereplésemet nagyon rossz szemmel nézte és csak lestn az alkalmat, magyarán szólva, nyakamat szegje, az el fogja hinni, ha azt mondom, hogy ama hírlapi újdonság elolvasásakor úgy éreztem magamat, mintha a guta megütött volna. Azonnal leültem és írtam egy rövid nyilatkozatot, melyet a nevezett hírlap szerkesztőségének beküldtem s melyben egyszerűen kijelentettem, hogy ö Felsége kegyes tőlem oktatást venni a magyar nyelvben és irodalomban, da hogy ezenkívül nekem

Scanned by CamScanner