Székes-Fejérvári Naptár, 1898 (26. évfolyam)
Szépirodalmi rész
- 60 — Ereszkedik a rokkán Selyemszál, lenfonál. „Nem hallod, nagyanyácska ?. . Meguézem, künn ki jár?“ „Kimennél a sötétbe, Bizony ki, ment szülöd! A rossz ólálkodik künn, Elvisz, mint vitte Öt! Ilyen volt anyád lába, Ilyen lányom haja! Ha leereszti testén, Nem kell rá rokolya. Lépni se tnd kis lába, Hajára lép, ha lép, Mondtam: ne lépj te! — lépett, És poklokra esék ! Sohsem lett az királyné, S te királylány soha! Elpusztult szerelemből A két kolduskutya! Szegény szerelme: dögvész! Mit szepegsz értök? Ejh, Lsak fonj szép kincses mátka, Ь ki meg nézni se merj ! Hej, szép Hamupipőkém, Azt mondom szót fogadj! Hajaddal fojtlak meg, Ha anyád lánya vagy !ц Babona-dücskö! mondtam: Várhass, te lány te, mást! Jól tartám faodában A piros bóbitást. Az vette faczipellöd, Vitte hajfürtödet; Látták, s jönnek kastélyból Királyfi, berczegek . . A bóbitás beszól majd, S a kérő megjelen ! — De zúg boszorkapille, S kicsalta éjfelen . . . Scanned by CamScanner
